Gyöngy oldala
Tartalom
köszöntő

//animation11.gportal.hu/portal/animation11/image/1130619773.gif

 
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Írj nekem

 

  

 
kedvenc vers Tőletek


 

giziszalay: Őszi rapszódia


Hűvös az éj,
Már őszre jár,
Avar pihen
Az út porán.
S könnye a dér,
Arcomhoz ér,
Rólad mond mesét.
A kis padon,
Álom pihen,
Körötte lenge
Szél kereng,
Mint keszkenő,
Kezembe dől,
Múlt, jelen, jövő.
A vén Tiszát
Kérdi a Hold,
De csak a csönd
Az, ki válaszol.
Hívó szavát,
Nem rejti más,
Csak rőt, vörös
Izzó parázs.
Dallama leng,
Lásd így üzen,
S megyünk...,
Ha menni kell.
giziszalay - szeptember 16 2018 12:24:15

 

 
Nézzetek be!

 

 

Figyelmetekbe ajánlom az alábbi oldalt:

LIFE COACHING

lelki edző, személyi tanácsadó, mentális tréner

Banga Beáta 

Banga Beáta

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Zene
 
Aktuális kép

 
kedvenc linkjeim

Képtalálat a következőre: „startlap.hu kezdőoldal”

 

 
köszöntő

 G Y Ö N G Y   O L D A L A

 

 Üdvözöllek az oldalamon.

 A nevem Gyöngy!

 
 
Az oldal sokáig nem működött, most azonban dolgozom az átalakításán, remélem, hogy olvashatóbbá, tetszetősebbé tudom tenni, legalábbis megpróbálom!
 
Szeretném, ha mindenki találna számára érdekes témát, szép verseket, amelyek zömében a Napkorong amatőr versírói közül kerülnek az oldalra.
 
Jó szórakozást kívánok!
 
 
Az oldalt "védi" MÓKUSKA!
 
 
 

Beköszöntött az ősz, az oldal összeállítása már ennek a jegyében készült!
 
Vali 75: Őszi hangulat
 
Őszi hangulat

Nyirkos hajnalon párába szőtt álom,
Felhők könnye áztatja őszi színvilágom.
Égbolt alján fodrozódik, míg a Napunk felkel,
Csodálatos palettáját pingálja a reggel.
Sárgulnak a falevelek, avarban úsznak a fák,
Szellő zúgva, felbőszülve tépázza lombruháját.
Belesajdult sóhajtásban, lábunk előtt hever,
Festői képet szőve, pihenni tér csendben.

2015. 10. 15.
 


Saját: Sír az őszi szél

Sír az őszi szél,
muzsikája szívemig ér.
Emlékek húrján játszó
kegyetlen őszi szél.

Elmúlt a vágy,
belehalt a szerelem.
Ködpárás, rőt avaron
lábaid nyomát kutatom.

Elrobogott az élet,
emléke e zizegő falevél lett.
Kopár ágakon ül bánatom,
elhagytál egy őszi hajnalon!

 

 
Hogy szalad az idő
 
Dátum-névnap
 
Számláló
Indulás: 2007-07-14
 
Csevegjünk
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
zene video
 
Linkeffekt

 

 
Kedvec vers tőletek

 

 

Figyelmetekbe ajánlom a NAPKORONG-on Manon csodálatos verseit!


Manon verse: Őszi melankólia

 


A pajkos nyár őszbe hajlott már,
ritkábban talál legelőt a nyáj.
Pirossal, sárgával pingált levelek
szénaszagú avarba peregnek.

A közeli kis templom harangja
mintha egyre halkabban kondulna.
Szürke tengerré olvadt az ég,
magába szívta a Nap melegét.

A fecskefészkek üresen várnak,
tavasszal újra eljön a madárhad.
Köd kúszik lassan a látóhatárra,
mint éhes vadállat, prédáját várja.

Szomorú eső duzzadó patakja
a nyarat színes tintává mossa.
Száraz gallyakat ropogtat a szél,
a fáradt vándor aludni tér.


 

 

-------------


 

 
Novellák

 

 

 

Helen Bereg: Életharc a kilókkal

Életharc a kilókkal

Mindig duci voltam, mióta csak az eszem tudom. Hol jobban, hol kevésbé gurultam. Természetesen, mikor már érdekelni kezdett a másik nem, én is elkezdtem fogyókúrázó időszakaimat. Igen, többesszámban, mert egyik fogyókúrából a másikba estem.

Édesanyám elmesélése szerint már fél évesen oda voltam a töltött káposztáért, a katonákról leszedtem a szalonnát, mert már akkor vigyáztam az alakomra, a kenyér nem kellett. Mivel szegények voltunk, így gyakran volt tészta az ebéd és cukros tejes, vagy cukros-zsíros kenyér a vacsora. Ezen ételekre jellemző, hogy nem az anorexiás testalkatot építik. Kisikolás koromban a napköziben a szakácsnők nagyon kedveltek. Nem volt olyan ebéd, amiből ne repetáztam volna, azaz egy valamit nem tudtam megenni, a spárgalevest. Gömbölyödtem is, mint a kisgömböc. Mikor egyik szünetben „jómagaviseletűosztálytársam” összeakasztotta a lábaimat, végiggurultam a salakon. Persze csúfoltak is a suliban labdára emlékeztető testalkatom miatt. Tizenkét éves lehettem az első fogyókúrám idején, amely igen drasztikus volt: napi két zsömle, egy pohár tejjel és persze torna minden létező időben, mikor nem látott senki. Fogyókúrámnak jót tett mandulaműtétem, hisz egy hétig nem tudtam enni. Le is fogytam immáron szép körte alakúra, ami a labdához képest egészen mutatós volt. Pár hét után viszont jelentkeztek a „zabálniakarok” tünetek. Egy ideig ellenálltam, de húsvét ünnepén végigettem a három napot. A rá következő hetekben tömtem magamba a kaját, estére mély lelkifurdalással. Természetesen visszajött, ami lement. Ismét fogyókúra ezúttal napi hat keménytojással. Két hét után már tyúkot se bírtam látni a tojásundortól. Ettem és ettem vigasztalásképpen és ismét visszajött, ami lement.

Így kerültem a gimnáziumba, ahol igen szégyelltem szélte-hossza egy mivoltomat. Elkezdtem futni, az ételbevitelt minimálisra csökkentve. Télen, nyáron, esőben hóesésben róttam a köröket délután, órákon át az iskolaudvaron. Eredménye? Egyrészt versenyszerű sport, másrészt izmos test, harmadrészt, formás alak lett. Érdekes, aktív sportolásom a gimivel befejeződött, de a terhességemig ehettem bármit, bármennyit, amit megkívántam nem rakódtak vissza a kilók.

Kicsit későn, harminckét évesen született első, majd 37 évesen második lányom. Küzdelmem ezen időszaktól lett szélmalomharc. Kipróbáltam az összes létező diétát, beszedtem ezer féle pirulát, voltam akupunktúrás kezelésen. Pár kiló le, jóval több vissza. Jelenleg 56 évesen 120 kilót nyomok. Sportos múltamnak köszönhetően arányosan elosztva cipelem a hájat, amit az izmok összébb tartanak, így nem nézek ki annyinak, mint amennyi. A harmadikra kisebb lihegéssel futok fel, a lányaimat még most is lehagyom egy rövidtávú futásban. Megfogadtam, több fogyókúra, több pirula nem jöhet szóba. Nem akarok még több lenni, mint most. Úgy néz ki egy visszafogottabb étkezéssel, sok gyümölcs fogysztásával nem hízok tovább, ezt a súlyt tartani tudom. Futás szóba se jöhet, ennyi súllyal kikészülne a szívem. Egyéb sportok sem nagyon, a terhesség alatt szerzett izületi problémák miatt.

Sokat élcelődöm az alakomon. Bár azt mondják a nevetés is hízlal. Lehet nem is az ételtől, a nevetéstől vagyok kövér? Mivel szoktam elkövetni verseket, így megverseltem kövérségemet is, klasszikus kövérséghez klasszikus versformában.

Helen Bereg: Éttermi ihlet

Cyrano öngúnya megihletet
S versbe szedtem eme álremeket,
Míg oldalamba görcsöt nevettem
Nemrég a Kékrózsa étteremben.
Hasam fogtam, s remegett a hájam,
Arra gondoltam, paródiában,
Melyen nevetünk, bár halál komoly,
A kövérségről vajon hogyan szól.
Sérts meg! –mondtam fennen magamnak,
Mert én és én mindig jól megvannak.
Nem tellett el csupán egy pillanat,
S jött a válasz: Kegyed jó nagy darab.
Csodálkozva kérdeztem. - Ez minden?
Többre nem telik skizofrén kincsem?
Mondhattad volna - legyen hatása -
Sértőbben, gúnyból szemembe vágva.
Kövér disznó, csöpögő zsírpacni!
Így már talán lett volna valami,
De mondhattad volna kedveskedve:
Mondja, maga nincs elkeseredve,
Ha egy ajtón be szeretne lépni
Azon helyen ajtót kell cserélni?
Fontoskodva is mondhattad volna
Székelykövet párhuzamba vonva:
Reggel a Napot beárnyékolja
Végtelen szélességű hátsója?
Pajkosan, csintalan incselkedve:
Világ méretű katasztrófa-e,
Ha Kegyed szellent egy nagyot
Elindítva hurrikánt, tornádót?
Csodálkozva méregetve testem:
Nem gondoltam volna életemben
Ily csoda valaha is megeshet,
Meglátom a Mount Everestet!
Aggódva méretem körbe járva:
Mondja, nem fáj, amikor a hája
Remegő jo-jo lesz lépésére,
s felkenődik a járda szélére?
Tiszteletet álnokul megadva:
Gratulálok Kedves, ez mind Maga,
Vagy a szomszédos toronyház ikrét
Hozta utamba a szerencsés vég?
Örvendezve, szemembe nevetve:
A böllér hány hordónyi zsírt nyerne,
S hány tonna tepertőt préselhetne,
Óljában ily nagy disznó röfögne?
Mondhattad volna imígyen nékem
Csak egy mondatig szemtelen énem.
Torkodra fojtottam volna a szót
Megözvegyült volna testes egóm.

Tanulság:
Nem szabad meghízni, mert utána nagyon nehéz a fogyás.
Fogyókúrákba csak belehízni lehet.
A sport, a mozgás jelenthet kiutat, amíg ezt egészséged megengedi.