Gyöngy oldala
Tartalom
köszöntő

//animation11.gportal.hu/portal/animation11/image/1130619773.gif

 
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Írj nekem

 

  

 
kedvenc vers Tőletek


 

 

 

Ülj mellém csendesen, kérlek,
Ma ünnep van, nem kell a szó,
Bent, szívek-szívekig érnek,
Odakinn, csendben hull a hó.

Látod, eljött karácsony éjjel,
Ma ünnepel minden mi él,
Égi-ajtón jön egy fényjel,
Szent zsolozsmát mormol a tél.

Nézzük a kandalló lángját,
Tűznyelve, emléket igéz,
Várva-várt Jézuska szánját,
Gyermeki énünk, felidéz.

Rebbenő gyertyák tűz ölén,
Tisztul a lélek, szárnyra kél,
Szeretet, hála, fénykörén,
Őrizzük, ami bennünk él.

Múlik az ünnep, véget ér,
Maradjunk kicsit csendben még.
Csendünk, angyalok őrizzék,
Így, Szent Karácsony éjjelén.


 

 

 
Nézzetek be!

 

 

Figyelmetekbe ajánlom az alábbi oldalt:

LIFE COACHING

lelki edző, személyi tanácsadó, mentális tréner

Banga Beáta 

Banga Beáta

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Zene
 
Aktuális kép

 
kedvenc linkjeim

Képtalálat a következőre: „startlap.hu kezdőoldal”

 

 
Süti receptek

 

 

 

BEJGLI KELESZTÉS NÉLKÜL

Hozzávalók:

6 rúdhoz

Tészta:

  • 4 dl tejföl
  • 25 dkg sertészsír
  • 4+1 tojás
  • 6 ek cukor
  • 2 kk só
  • 10 dkg élesztő
  • 120 dkg liszt

Máktöltelék (3 rúdhoz):

  • 60 dkg darált mák
  • 30 dkg cukor
  • 2,5 dl víz
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 1 citrom reszelt héja
  • 10 dkg mazsola
  • 1 kk fahéj

Diótöltelék (3 rúdhoz):

  • 60 dkg dió
  • 30 dkg cukor
  • 2,5 dl víz
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 1 citrom reszelt héja
  • 10 dkg mazsola
  • 1 kk őrölt szegfűszeg
  •  
  •  
  •  
  • Elkészítése:
  • A töltelékhez ledarálom a mákot és diót, ha az üzletben nem darálták meg, majd hozzáadom a reszelt citromhéjat és a vaníliás cukrot, a mákhoz a fahéjat, a dióhoz pedig a szegfűszeget és elkeverem.
  • A vizet felforralom a cukorral és mazsolával, ha a cukor felolvadt hozzáadom a mákos, a másik edénybe pedig a diós keveréket, elkeverem és megvárom amíg kihűl.
  • A tésztához a tejfölt, a zsírt, a 4 tojást a cukorral és a sóval összekeverem, belemorzsolom az élesztőt és összegyúrom a liszttel. Könnyen gyúrható, nyújtható tésztát készítek. 6 részre osztom.
  • Kinyújtom a cipókat és hármat megtöltök mákkal, hármat dióval.
  • A rövidebb oldalán a széleit ráhajtom, majd a hosszabbik oldalánál feltekerem, tepsibe helyezem, megkenem felvert tojással, az oldalát és a tetejét megszurkálom villával és 180 fokra előmelegített sütőben 30-35 perc alatt készre sütöm.
  • Megvártam amíg kihűl, utána szeleteltem.

 

 
köszöntő

 G Y Ö N G Y   O L D A L A

 

 Üdvözöllek az oldalamon.

 A nevem Gyöngy!

 
 
Az oldal sokáig nem működött, most azonban dolgozom az átalakításán, remélem, hogy olvashatóbbá, tetszetősebbé tudom tenni, legalábbis megpróbálom!
 
Szeretném, ha mindenki találna számára érdekes témát, szép verseket, amelyek zömében a Napkorong amatőr versírói közül kerülnek az oldalra.
 
Jó szórakozást kívánok!
 
 
Az oldalt "védi" MÓKUSKA!
 
 
 

Beköszöntött a tél, közeleg a karácsony, az új esztendő. Az oldal összeállítása most ennek a jegyében készült!
 
BÉKÉS, BOLDOG ÜNNEPEKET KÍVÁNOK MINDENKINEK!
 
Vali 75: Adventi fényben
 
Adventi fényben

Adventi koszorún harmadik gyertya fénylő ragyogása,
Emberi szívekben, odabent él a szeretet lángja.
Meghitt pillanatok ölén, angyal küldetése,
Vágyakozva készülődjünk a szeretet ünnepére.
Nézd, mily szépen táncol gyertyáink kanócán a láng,
Lelkünkben nyugalom, Advent harmadik vasárnapján.
A szeretetet jelképező, harmadik gyertya égjen,
Áhítat szózata zengjen, az adventi fényben.
 
--------------------
 
Karácsony ünnepén
 

Ünnep szava csendüljön, szívek kapuja kitárva,
Angyalszárnyon üzenetet küld, havas csöndes világnak.
Szeretet fénye kigyúl, nyugalom, béke szívekben,
Lélekhangok szólama zeng, a betlehemi kisdednek.
Meghitt pillanatok ölén pihen, fénypompában úszva,
Legszebb ünnep elérkezett, harang szava zúgja.
Áhítattal elménkben, vígan száll az ének,
Szeressük egymást emberek, oly csodás az élet.
Karácsonyi hangulat, lelek rezdülése zárja,
Mosolyt csalni megfáradt emberek arcára.
Apró ajándékok, mézeskalács illat,
Kegyelem hatja át, mikor felragyog az első csillag.
Üzenetet közvetít, megváltó született,
Rongyos istállóban, barmok közt Jézus szendereg.
Gyertya lángja lobog, szívekig elér,
Szeretem a karácsony, meghitt ünnepét.
 
 



Saját: Havas álom

Havas álom…


Csendesen hull a hó az álombéli tájakon.
Pihe-puha hópelyhek szálldogálnak alá.
Mosoly gördül orcámra, hópihe pillámra!

Álombeli hófehér, jégkristályos szerelem,
Paplan alatt izzik a vággyal teli érzelem.
Mosoly gördül orcádra, hópihe pilládra!

Mesebeli ölelő karod melegében álmodom,
S karcolom a hóba szívünk íves vonalát.
Hópehely tündér vigyázza jégkristályos álmaink!

 

 

 

 
Hogy szalad az idő

 
Dátum-névnap
 
Számláló
Indulás: 2007-07-14
 
Csevegjünk
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
zene video

 
Linkeffekt

 

 
Kedvec vers tőletek

 

 

Figyelmetekbe ajánlom a NAPKORONG-on Manon csodálatos verseit!


Manon verse:  Karácsony


Karácsony

A betlehemi csillag felragyogott.
Jézusunk végre eljött közénk,
leszálltak a Földre az angyalok,
imádkozzunk a Megváltóért.

Békésen hallgatjuk a tél csendjét,
sűrűn hullanak csipkés hópelyhek,
szívünkben soha nem lesz sötét,
a szeretet reménye benne reszket.

Gyújtsuk meg az utolsó gyertyát,
üveggömbökön fény és öröm,
édes Jézusom, gondolunk rád,
gyermekek ajkán mosoly köszön.

Hipp-hopp, karcsú, zöld fenyőágon
csöppnyi angyalszárny libben,
ajtónkon kopogtat már a karácsony,
hogy asztalunkra áldást hintsen.

 

-------------


 

 
Novellák

 

 

 

NDI:Hóvarázs

NAGY DOMOKOS IMRE: HÓVARÁZS

Fent járok a Kőlyukgalya tetején. Kopasz fák ágai meredeznek körülöttem, s fekete, száraz téli ágaikkal, mint valami mérges vad-disznók sűrűsödnek a bokrok. Januárvégi csend. Nagy-nagy álmos csend és köd.
A ködben egy árnyék imbolyog. Tétovázva kerülgeti a bokrokat. Hatteras kapitány szelleme lehetett ilyen.
Egy száraz ág megreccsen alattam, mire a „fantom” megszólal:
– Te csinálod ezt a zajt?
Mégsem kísértet. A barátom.
Együtt indultunk fel a hegyre kora délután. Amikor még magasan úsztak a felhők, s szép kilátást ígért a hegytető. Át a kopasz erdők, fehér oldalak fölött, le az Alföldre, egész a Tiszáig talán. Ahogy kapaszkodtunk azonban felfelé az oldalban, úgy jöttek lefelé a felhők; s mire felértünk a nyeregbe a két csúcs közé, már benne jártunk. Köd lett körülöttünk; puha, szürke gomolygás. És csend. Ezért hallatszott zajnak a kis ágreccsenés is.
Most már nem akarunk felmenni a csúcsra. Semmi értelme. Úgysem lehetne látni semmit.
Megyünk hazafelé. Az eltévedéstől nem félünk. Legföljebb nem találjuk el a legrövidebb utat, és egy kicsit kerülünk.
De nem tévedtünk el. Az ösvény egyre jobban ereszkedik. Megyünk rajta óvatosan. Mintha meseerdőben járnánk, s attól félnénk, hogy felébresztünk valakit.
Az oldalban valami zörög. Lassan, tétován.
Mi az? Ember? Madár? Vad?
Nem lehet tudni. A zörgés halk és bizonytalan, távoli, egyre elfoszlóbb, majd beletűnik a ködbe. (Ma sem tudok ennél megfelelőbb kifejezést találni. A hallható zörej beletűnt a ködbe, mint egy szétfoszló árnykép.)
Erre mesék vannak. Titkok, álmok, vágyak, melyektől terhesek a felhők, és most leszálltak velük.
Nem is szürke ez a köd. Fehér. Csendes, dédelgető, titkokat ígérő. Fehérlik az út is. Hó!
Felnézek: semmi. Szürke felhők, alig látni a fák csúcsait is. De lent: hó. S ahogy lefele nézek, meglátom az első hópelyhet. Valahol térdem magasságában, s hullik le egyenest a bakancsom orrára. Jobban figyelek, s egyre többet veszek észre. De mind lent, derékmagasság alatt. Még nem igazán pelyhek, inkább csak kristálykák.
De már hó. Itt születik körülöttünk.
S csönd van. Végtelen csönd.
Ahogyan ereszkedünk lefelé, úgy növekszenek a pelyhek, úgy imbolyognak egyre magasabbról. Az út már fehérlik, s mi megyünk egyre beljebb ebbe a csodába.
Aztán megtörik a varázs.
Gyenge zaj hallatszik, s az ösvényen megjelenik egy felfelé igyekvő férfi. Megáll egy pillanatra, észrevesz bennünket, s nem tudom, mi van az arcán: csodálkozás, meghökkenés, ijedtség, harag? Biztosan elámult, hogy itt emberekkel találkozott.
Már megy is tovább. Siet. Jó utat kell megtennie Kisgyőrig, mert fedelet hamarabb nem talál.
Eltűnik, lépte se hallik. Az ösvényen azonban ott a nyom. Már nem meseerdő ezt, ahol a hó születik. Csak erdő, ahol esik a hó és emberek járnak az utakon.
S közben váratlanul előbukkan egy asszony. Jön felfelé, furcsa arccal ránknéz, aztán megy tovább, már nincs is, csak a kettőssé vált nyom tanúskodik arról, hogy erre járt.
(Most, évek multán okoskodhatnék. Magyarázhatnám, hogy így meg úgy… Valami homályos összetartozást éreztünk a két ember között; de tél volt, s gondolatink belefulladtak a hóba. Ma már hiába próbálnám gondolatban követni őket, csak elmosódó, szürke alakjuk tűnik be a hóködbe.)
Mentünk mi is.
A hó egyre jobban hullt, már nem is hullt, esett, zuhogott. Betemette a gödröket, elsimította a keréknyomokat, eltüntette a csapásokat. Mire leértünk a hegyről, újra egyedül voltunk a világban, s az országúton bokáig érő töretlen hóban mentünk, míg sapkánkon, vállunkon vastag hópárnák alakult ki. Újra Hatteras kapitány szellemei voltunk. Vagy Franklin expedíciójának utolsó élő emberei törtettek így előre a sarki hóesésben., csakhogy őket a bizonytalan fagyos másnap várta a meleg szoba helyett? Vagy Jack London prémvadászai?
Mentünk. Nyomunkat belepte a hó, és talán nem is léteztünk.
*
Az igazi ajándékot másnap kaptuk a téltől. A Lőrinchegyen a műút majd’ két kilométer hosszan egyetlen összefüggő csodálatos hó-palota volt. Schönbrunn, hóból. Utolérhetetlen finomságú hó-csipke, régi idők híres csipkeverőnőinek munkája, makulátlan hószőnyeg, hódunna, a legkisebb gallyacskán is ujjnyi hó.
És csend, csend, csend!
Tévetegen járkáltunk a műút szűz havában, és nem szóltunk, mert minden hang megtörte volna az ünnepet.
Délutánra elmúlt a varázs. Az idő kicsit megenyhült, a hó egy része lepergett a fákról, az utat a szánok letaposták, a hulladékban madarak kutattak, és a reggeli tündérvilág elszállt.
Csak lelkünk őrzi emlékét, meg néhány fénykép, hogy hol volt, hol nem volt, talán igaz se volt: volt egyszer egy hóból épült tündér-palota…

(1961 január)