|
01 KARÁCSONY
 Jöjj el, vágyom Rád,
Jöjj el, szent karácsony.
KARÁCSONY
Mikor a Nap hosszan futkosni rest,
És délutánba szürkéllik az est,
Mint vén hajó a kikötő vízére,
Mint fáradt test a kályha víg tüzére;
Vágyom sejtelmes, fényes érkezését,
Kémlelem rabként idő-szőtte rácson:
Jöjj el, vágyom Rád,
Jöjj el, szent karácsony.
Jöjj, mítosz-ködök vonzó földi mása,
Jöjj, meghitt percek gyertyalobbanása,
Jöjj, szent izgalmak boldog sóhaja,
Örök gyermekkor fenyőillata!
Tisztult lélekkel vágyom jöttödet,
Mint kismadár nem-múló lombú ágon;
Röppenj be hozzánk,
Drága, szent karácsony.
Már kétezer éve szállást keres,
Egy tisztes názáreti kézműves,
Bár egyre tágasabb a láthatára,
Nem sok lélekben lel meghitt szobára.
Méltó hajlékunk nincs, de egyre várunk,
S nem mosolygunk a távolról jött ácson,
Hozd el hozzánk őt,
Drága, szent karácsony.
A mosolyból születő sugarak,
Mint láthatatlan erővonalak
Körülfonják a boldog arcokat,
Mint várat holmi páncél-vakolat,
S ez lesz családunk lelki menedéke,
Ha gonosz füst száll a remény egére.
Jöjj, szent karácsony,
Várunk – jöjj el végre!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
