A szél, simán, könnyen halad A fák között és hirtelen Bódító illatot szétszórt Az erdőben, mindenütt.
A környező virágok csodálkoztak: - Talán eljött vendégségbe Valami istennő az angyaloktól, Hogy megrészegítsen? - Nem, feleli egy hang, önelégülten, A nap felé fordítva a fejét, Az a virág, amely virág a virágok között, Ez a legnagyobb az erdőben és az én vagyok Mondta az erdei ibolya
Nincs is itt még hozzám hasonló, Istennő csak én vagyok! - Jaj, az erdő azt mondja neki: Rossz és nehéz a szagod.
Te nagy vagy és színes, De az istennő egy másik virág... Nézd meg azt a vékonyat, Azt a gyengéd, elbűvölő szálat.
Csak ül az árnyékban, a föld felé hajolva, Fehér, kicsi, kerek könnyek, Ezüst harangok a szélben és itt mindennek illata.
Ő a virág, ő az istennő, Először virágzott. Mennyei illatot hozott nekünk És gyöngyvirágnak hívják őt.
Nézzetek be!
Zene
Aktuális kép
köszöntő
G Y Ö N G Y O L D A L A
Üdvözöllek az oldalamon.
A nevem Gyöngy!
Az oldal sokáig nem működött, most azonban dolgozom az átalakításán, remélem, hogy olvashatóbbá, tetszetősebbé tudom tenni, legalábbis megpróbálom!
Szeretném, ha mindenki találna számára érdekes témát, szép verseket. A számomra oly kedves Napkorong megszűnésével, amelyet most más portálok üzemeltetnek, döntöttem úgy, hogy visszatérek a G-portálos oldalamhoz!
AJÁNLOM AZ OLDALT
