A szél, simán, könnyen halad A fák között és hirtelen Bódító illatot szétszórt Az erdőben, mindenütt.
A környező virágok csodálkoztak: - Talán eljött vendégségbe Valami istennő az angyaloktól, Hogy megrészegítsen? - Nem, feleli egy hang, önelégülten, A nap felé fordítva a fejét, Az a virág, amely virág a virágok között, Ez a legnagyobb az erdőben és az én vagyok Mondta az erdei ibolya
Nincs is itt még hozzám hasonló, Istennő csak én vagyok! - Jaj, az erdő azt mondja neki: Rossz és nehéz a szagod.
Te nagy vagy és színes, De az istennő egy másik virág... Nézd meg azt a vékonyat, Azt a gyengéd, elbűvölő szálat.
Csak ül az árnyékban, a föld felé hajolva, Fehér, kicsi, kerek könnyek, Ezüst harangok a szélben és itt mindennek illata.
Ő a virág, ő az istennő, Először virágzott. Mennyei illatot hozott nekünk És gyöngyvirágnak hívják őt.
Nézzetek be!
Zene
Aktuális kép
saját versek
Újév hajnalán…
Új remények hajnalán száll a gondolat,
fény, ragyogás, mint a mesék éjjelén.
Mit rejt a jövő? - szövődnek álmaink.
Hinni, hinni, hogy szebb és jobb lehet,
mint az elkoptatott, végigbaktatott régi.
Átélni a csodát, mit tartogat számunkra,
bízni magunkban, mire vagyunk képesek?
Remélni, hinni, merni boldognak lenni!
Most mondd!
Mondd, hogy szeretsz, hogy mindig…
az életed nélkülem hiába való lenne.
Mondd! Kérlek! Most mondd!
Talán holnap már késő …!
Nézz fel az égboltra, az a két fénylő…
az ott a miénk, s az is marad örökké.
Mondd! Kérlek! Most mondd!
Talán holnap már késő…!
Egy megélt csoda volt a szerelmünk…
átcsókolt nappalok, viharos éjszakák.
Mondd! Kérlek! Mondd!
Talán holnap már késő…!
Most ölelj, most még itt vagyok…
Ki tudja ölelhetjük-e egymást még.
Ölelj! Kérlek! Ölelj! MOST!
Talán holnap már késő…!
AJÁNLOM AZ OLDALT
