23 A néma karácsony
A szobában fenyőillat száll
A néma karácsony
A szitáló hóesés, tündöklő
kopár erdőkön át zuhatagra vált.
Megcsonkított az egész,
akár egy gyertya, mi csonkig égett már.
Sötét az éjj, s a hó is szitál.
Fehér kabát minden fán.
S ott a közelben a város…halk fénye árad
suhanva a zöld, a piros s a sárga…
Ez az este, más mint a többi…
Hát elindulok a városba
halkan s nyomtalan, már-már tétován.
Finom fahéj illat száll…
Talpam alatt a hó csakúgy ropog.
Kellemes hideg van…
Suhanok el az ablakok alatt,
s mindenhol szinte ugyanaz a kép…csak itt nem…
A szülők láthatatlan színjátékkal
leplezik homlokuk ráncait…
Töprengve talán, hogy hogyan tovább…
A kicsik épp most látják meg a csodálatos fát.
Csillogó szemekkel szájtátva állnak,
hol a fát, hol egymást,
hol a szülőket nézik csodálva…
Békés pillanat…s csönd…
A szobában fenyő illat száll,
apró díszített fa körében
együtt a család. Az apa mutogat valamit,
majd egymást nézik mosolyogva némán…
Furcsának tűnik… s
bár senki nem beszél,
azért az arcok,szemek nyitott könyvek…
S érezni, az egymás iránt érzett
mérhetetlen szeretetet…
|