Gyöngy oldala
Tartalom
köszöntő

//animation11.gportal.hu/portal/animation11/image/1130619773.gif

 
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Írj nekem

 

  

 
kedvenc vers Tőletek

 

 

ytop: Gyöngyvirág

A szél, simán, könnyen halad
A fák között és hirtelen
Bódító illatot szétszórt
Az erdőben, mindenütt.

A környező virágok csodálkoztak:
- Talán eljött vendégségbe
Valami istennő az angyaloktól,
Hogy megrészegítsen?
- Nem, feleli egy hang, önelégülten,
A nap felé fordítva a fejét,
Az a virág, amely virág a virágok között,
Ez a legnagyobb az erdőben és az én vagyok
Mondta az erdei ibolya

Nincs is itt még hozzám hasonló,
Istennő csak én vagyok!
- Jaj, az erdő azt mondja neki:
Rossz és nehéz a szagod.

Te nagy vagy és színes,
De az istennő egy másik virág...
Nézd meg azt a vékonyat,
Azt a gyengéd, elbűvölő szálat.

Csak ül az árnyékban,
a föld felé hajolva,
Fehér, kicsi, kerek könnyek,
Ezüst harangok a szélben és itt mindennek illata.

Ő a virág, ő az istennő,
Először virágzott.
Mennyei illatot hozott nekünk
És gyöngyvirágnak hívják őt.

 
Nézzetek be!

 

Startlap - Startlap added a new photo.

 

 
Zene
 
Aktuális kép

Varázslatos havas táj Romániából!(képek, videó) - MetKép

 
PÁLYÁZAT
PÁLYÁZAT : 51 Őrangyalod veled legyen

51 Őrangyalod veled legyen

Karácsony éjjelén álmodom


Őrangyalod veled legyen... 
 
 

 

Karácsony éjjelén álmodom...

 

Aranygyertya lobog a vánkoson,

 

csillag húz át éppen az égen,

 

angyalszárny suhog éppen... 

 

Csilingelő száncsengő,

 

gyereksereg – nevető,

 

ezüstfenyő illatozva,

 

ajándékok halma bontva... 

 

Harangzúgás száll a légben,

 

hóemberke olvad szépen.

 

Család ma nem sír, nem vitázik,

 

az aprókkal nagyot játszik! 

 

Hócsata és kakaó,

 

szeret nagyon nagyanyó!

 

Süti, dió, mogyoró,

 

Csemegézik, mind ki jó. 

 

Szeretetet az embereknek,

 

Jézuskánk is ma született!

 

A kocsisok sem pörölnek,

 

együtt isznak,jót nevetnek... 

 

Cicák lopnak, kutyák mógnak

 

együtt várják, amit dobnak... 

 

Apa nevet, szeme kéklik,

 

kezében gyengéd erő rejlik,

 

kedves anyám, ki szomorú,

 

mosolyában mély mélabú... 

 

S most kedvesem is meglátom!

 

Rajta az én nagykabátom!

 

Nem fázik már, mert nem hagyom,

 

tartja,fogja mindkét karom... 

 

Szemében a szeretet,

 

mely hevíti lelkemet...

 

Karácsony! Te csodaszép!

 

Fahéj szagú tovakép... 

 

Hajnal bontja szirmait,

 

párnám ontja könnyeit...

 

Ébredésről álmodom,

 

valóság ez? Vagy átokom? 

 

A szivárvány még retinámon,

 

mérgezett ez erős mákony...

 

Ébredem, hisz emlékezem,

 

rég nem fogja senki kezem... 

 

Kihalt rég már a családom,

 

egyedüli a magányom.

 

Papi, apu, mami, nyanyó,

 

mosolyukat fedi a hó... 

 

Hideg ágyam, párom nem látom!

 

Elment ő is, már rég nem várom...

 

Egyedül hát itt a szállón,

 

nincs már itt sem egy barátom... 

 

Enni sincsen kedvem,

 

minek éljek, kinek, kinek?

 

Így hát fáradt testem elengedem,

 

angyalutamra emlékezem... 

 

Szemem fénye kihuny, lobban,

 

szívem egy utolsót dobban...

 

Gyertya fénye gyorsan lobban...

 

Haza megyek! Gyorsan, gyorsan! 

 

És az éj most lángra gyúl,

 

sereg angyalkéz  kinyúl...

 

Emelnek, szeretnek, ölelnek,

 

szemeikben örömkönnyek... 

 

Bennük szüleimet látom,

 

itt van mind, ki a barátom!

 

Mi valóság, s mi volt álom,

 

találd ki te, jóbarátom! 

 

De egyet tudhatsz, ha jól látom,

 

szeretni kell, ha jő a karácsony!

 

Hisz senki nincsen egyedül,

 

bár a látszat néha kimerül... 

 

S a világ, ha zord, kegyetlen

 

őrangyalod veled legyen, 

mindig...

 
Dátum-névnap
 
Számláló
Indulás: 2007-07-14
 
Csevegjünk
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
zene video
 
Kedvec vers tőletek

 

 

vali75: Gondolatok hangfoszlánya

Borongós hajnal, indigókék égbolton szunnyadó álom,
Tavasz reménysége időzik a virágzó fákon.
Messze távol feldereng, ébredő Nap fénye,
Festői szépségében pitymallik, ásít éppen.
Tekintetem kalandozik, míg kávémat kortyolom,
Gondolatok hangfoszlánya, zakatolnak monoton.
Erdőt-mezőt bejárva, csobbanó patak,
Fűzfaágak ölelkeznek, amott egy nyuszi szalad.
Méz szőke tincseimen szellő lengedez,
Nap csókolta homlokomon redőt keretez.
Nyugalom szekerét húzza, andalog a lélek,
Valaha gyorsult dallamokat komponált, már nem félek.
Hittel, alázattal, célok sűrűjében lelkesen,
Úttalan utakon bolyongva, elveszve.
Lelkem megsebezte, próbatételnek egyszer vége,
Optimista szemlélettel evezek, létem tengerében.