|
20 Harlekin
Itt a farsang és nekem senki sem szól! Harlekin
Szomorúvagyokésboldogtalan.
Bohóc a nevem, de sírok minduntalan.
Itt a farsang és nekem senki sem szól!
Kimaradjak minden jóból?
Ugyandehogy.
Pedig itt áll a bál, sok boldog ember táncol már.
Talpam e padlón le-föl jár,
Engem is új ritmus vár!
Jelmezt öltök, felveszem Harlekin-ruhám.
Hintót hívok, irány a farsangi bál!
De
Én
Még
Mindig
Szomorúvagyokésboldogtalan.
Bohóc a nevem, de sírok minduntalan.
Nézem az arcokat, rajtuk a maszkokat.
Maszkok mögött szemeket,
Szemeikben szeretet.
Mire ez a vidámság?
Mitől ez az öröm?
Megöl a kíváncsiság,
Magam mindjárt összetöröm.
Ugyan, dehogy!
Ez csak felvett jelmez!
Boldognak öltözött
Arcuk e helyhez.
És
Én
Is
Még
Szomorúvagyokésboldogtalan.
Bohóc a nevem, de sírok minduntalan.
Bohóc a bálon – azt mondják, jó előjel.
Nekem nem mondták mégsem:
„Jól van, jöjj el!”
De mi ez?
Lábtoppanás,
Szívdobbanás!
Felkér egy lányka,
Suttogja nevemet.
Meglátta arcomat,
Felismert engemet.
Ő tudja ki vagyok,
Pedig nem tudom magam se.
Felállok, táncolok,
Nem akarom, hogy észrevegye:
Mostmárvidámvagyokésnemboldogtalan.
Bohóc a nevem, nevetek minduntalan.
Hahahaha-hahahaha!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
