Gyöngy oldala
Tartalom
köszöntő

//animation11.gportal.hu/portal/animation11/image/1130619773.gif

 
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Írj nekem

 

  

 
kedvenc vers Tőletek

 

 

ytop: Gyöngyvirág

A szél, simán, könnyen halad
A fák között és hirtelen
Bódító illatot szétszórt
Az erdőben, mindenütt.

A környező virágok csodálkoztak:
- Talán eljött vendégségbe
Valami istennő az angyaloktól,
Hogy megrészegítsen?
- Nem, feleli egy hang, önelégülten,
A nap felé fordítva a fejét,
Az a virág, amely virág a virágok között,
Ez a legnagyobb az erdőben és az én vagyok
Mondta az erdei ibolya

Nincs is itt még hozzám hasonló,
Istennő csak én vagyok!
- Jaj, az erdő azt mondja neki:
Rossz és nehéz a szagod.

Te nagy vagy és színes,
De az istennő egy másik virág...
Nézd meg azt a vékonyat,
Azt a gyengéd, elbűvölő szálat.

Csak ül az árnyékban,
a föld felé hajolva,
Fehér, kicsi, kerek könnyek,
Ezüst harangok a szélben és itt mindennek illata.

Ő a virág, ő az istennő,
Először virágzott.
Mennyei illatot hozott nekünk
És gyöngyvirágnak hívják őt.

 
Nézzetek be!

 

Startlap - Startlap added a new photo.

 

 
Zene
 
Aktuális kép

Varázslatos havas táj Romániából!(képek, videó) - MetKép

 
Farsangi pályázat
Farsangi pályázat : 37 Itt a farsang

37 Itt a farsang

Itt a farsang, áll a fál


Itt a farsang… 

 

„Itt a farsang, áll a bál!”

 

A színpadon már kiabál,

 

egy kikiáltóforma

 

Furcsa szerzet. Lám az orra,

 

valamitől, tintakék,

 

A hangja meg repedtfazék,

 

De azért csak kiabál,

 

Hogy: „Itt a farsang, áll a bál!” 

 

Ott vágtat a vasvitéz,

 

Vasrostélya mögül kinéz:

 

Hová tűnt a szörnyeteg,

 

Ki miatt máig könny pereg

 

Sok királylány szeméből?

 

De csak egy piciny egértől

 

Riadoz a nép itt s ott,

 

Amint cérna hangon cincog, 

 

és átszalad a termen.

 

Mögötte a dermedt csendben

 

Hóember jön táncolva,

 

Mintha örökkön tél volna,

 

Nyakában sál piroslik.

 

Nyomában már csetlik-botlik

 

Egy víg madárijesztő,

 

Aztán egy kerek napernyő 

 

Alatt kisasszony tipeg,

 

És puszit dob mindenkinek.

 

Majd jönnek a boszorkák,

 

nem ˝látni köztük mogorvát!

 

Mind vidám és mind nevet,

 

És seprűnyélen ellebeg.

 

Majd meg törpe jön s örül,

 

S ki-kiles az álarc mögül. 

 

Végre jön a jó tündér,

 

Aki talán a kedvünkér’

 

Teljesítheti három

 

Vagy akár háromszor három

 

Kívánságunk. De biz a

 

Nem tanácsos elbíznia

 

Magát senkinek nagyon,

 

Hisz más áll már a színpadon. 

 

Lépdel rendőr s katona,

 

Mindegyik elég marcona,

 

Még szemük se mosolyog,

 

Ez itt, bizony, komoly dolog.

 

A kalauz téblábol,

 

Puszta nézése is vádol,

 

látni: sose viccel ő,

 

keresi, ki a bliccelő. 

 

Csak a tűzoltó vidám:

 

Reméli, leégetni tán

 

Nem fogja senki haver,

 

Mert ő mindig segít, ha kell!

 

A bohóc cintányéroz,

 

A szakács egy nagy tányért hoz

 

Megpúpozva friss Fánkkal:

 

„Fogyasszák hát jó étvággyal!” 

 

Mennyi jelmezes alak

 

Rejtőzhet még a színfalak

 

Homályában! És lehet:

 

Előhívja a képzelet

 

Őket színesen, szépen,

 

S végül olyan lesz egészen

 

E díszes kompánia,

 

Mint maga a fantázia! 

 

Életté lesz a mese,

 

s nem tudhatom én se, te se,

 

hol van a biztos határ,

 

és hogy szól a bűvös szabály.

 

De ki hiszi, nem téved:

 

Megfordítható a képlet,

 

s tudom: ez nem is kevés:,

 

Az élet is lehet mesés! 

 

Hisz farsang van, áll a bál,

 

A színpadon még kiabál

 

Egy kikiáltóforma

 

Furcsa szerzet. S ha a torka

 

Bereked, hát nem lesz rest,

 

Felmutat majd egy transzparenst,

 

melyen végtére az áll,

Hogy:  „Itt a farsang, áll a bál!”

 
Dátum-névnap
 
Számláló
Indulás: 2007-07-14
 
Csevegjünk
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
zene video
 
Kedvec vers tőletek

 

 

vali75: Gondolatok hangfoszlánya

Borongós hajnal, indigókék égbolton szunnyadó álom,
Tavasz reménysége időzik a virágzó fákon.
Messze távol feldereng, ébredő Nap fénye,
Festői szépségében pitymallik, ásít éppen.
Tekintetem kalandozik, míg kávémat kortyolom,
Gondolatok hangfoszlánya, zakatolnak monoton.
Erdőt-mezőt bejárva, csobbanó patak,
Fűzfaágak ölelkeznek, amott egy nyuszi szalad.
Méz szőke tincseimen szellő lengedez,
Nap csókolta homlokomon redőt keretez.
Nyugalom szekerét húzza, andalog a lélek,
Valaha gyorsult dallamokat komponált, már nem félek.
Hittel, alázattal, célok sűrűjében lelkesen,
Úttalan utakon bolyongva, elveszve.
Lelkem megsebezte, próbatételnek egyszer vége,
Optimista szemlélettel evezek, létem tengerében.