37 Itt a farsang
Itt a farsang, áll a fál
Itt a farsang…
„Itt a farsang, áll a bál!”
A színpadon már kiabál,
egy kikiáltóforma
Furcsa szerzet. Lám az orra,
valamitől, tintakék,
A hangja meg repedtfazék,
De azért csak kiabál,
Hogy: „Itt a farsang, áll a bál!”
Ott vágtat a vasvitéz,
Vasrostélya mögül kinéz:
Hová tűnt a szörnyeteg,
Ki miatt máig könny pereg
Sok királylány szeméből?
De csak egy piciny egértől
Riadoz a nép itt s ott,
Amint cérna hangon cincog,
és átszalad a termen.
Mögötte a dermedt csendben
Hóember jön táncolva,
Mintha örökkön tél volna,
Nyakában sál piroslik.
Nyomában már csetlik-botlik
Egy víg madárijesztő,
Aztán egy kerek napernyő
Alatt kisasszony tipeg,
És puszit dob mindenkinek.
Majd jönnek a boszorkák,
nem ˝látni köztük mogorvát!
Mind vidám és mind nevet,
És seprűnyélen ellebeg.
Majd meg törpe jön s örül,
S ki-kiles az álarc mögül.
Végre jön a jó tündér,
Aki talán a kedvünkér’
Teljesítheti három
Vagy akár háromszor három
Kívánságunk. De biz a
Nem tanácsos elbíznia
Magát senkinek nagyon,
Hisz más áll már a színpadon.
Lépdel rendőr s katona,
Mindegyik elég marcona,
Még szemük se mosolyog,
Ez itt, bizony, komoly dolog.
A kalauz téblábol,
Puszta nézése is vádol,
látni: sose viccel ő,
keresi, ki a bliccelő.
Csak a tűzoltó vidám:
Reméli, leégetni tán
Nem fogja senki haver,
Mert ő mindig segít, ha kell!
A bohóc cintányéroz,
A szakács egy nagy tányért hoz
Megpúpozva friss Fánkkal:
„Fogyasszák hát jó étvággyal!”
Mennyi jelmezes alak
Rejtőzhet még a színfalak
Homályában! És lehet:
Előhívja a képzelet
Őket színesen, szépen,
S végül olyan lesz egészen
E díszes kompánia,
Mint maga a fantázia!
Életté lesz a mese,
s nem tudhatom én se, te se,
hol van a biztos határ,
és hogy szól a bűvös szabály.
De ki hiszi, nem téved:
Megfordítható a képlet,
s tudom: ez nem is kevés:,
Az élet is lehet mesés!
Hisz farsang van, áll a bál,
A színpadon még kiabál
Egy kikiáltóforma
Furcsa szerzet. S ha a torka
Bereked, hát nem lesz rest,
Felmutat majd egy transzparenst,
melyen végtére az áll,
Hogy: „Itt a farsang, áll a bál!”
|