45 Vidám farsangi jelmez
Mikor a tél szorítása már ereszt,
Vidám farsangi jelmez
Mikor a tél szorítása már ereszt,
s csak nyűg nyakunkon a prémes nagykabát,
mikor fagyos emlék már csak Vízkereszt,
és február kinyitotta ajtaját;
mikor a látszólag még dermedt tájat
a közelgő tavasz illata hatja át,
eljő az ideje a jelmezbálnak,
előkerülnek újból a maskarák.
Mint a hópelyheket az északi szél,
úgy fújjuk le magunkról a gond porát,
az élet nagy művész, most nekünk zenél,
könnyed dallamot játszik egy zongorán.
A jókedv megtöri a jeget, táncol,
oly kecsesen siklik, mint egy korcsolya.
Elkapom őt és megpörgetem párszor,
ennél jobb dolgom még nem volt soha.
Mulass te is! Jobb, ha most elfelejtesz
minden bánatot, keserű vitát,
ma egyetlen vidám farsangi jelmez
az egész, nagyra nőtt, megkergült világ.
|