|
47 Farsang
Karnevál, kavalkád, sok tarka jelmez
FARSANG
„A gép forog, az Alkotó pihen.”
S kérdi tőlem:
„– Éhgyomorra alkohol minek?”
„– Tudod – mondom – vidám temetés lesz;
Karnevál, kavalkád, sok tarka jelmez
Na meg sör – remélem jéghideg!”
Az álarc csak álca-látszat
Színes szerepek körtánca
Ölel, s színek közt
Fürkésző szemem elakad...
Elvesztettem – magamat
Pohár pezsgő kezemben
Elhalványul a bálterem
A nőt, kiről tudom, hogy ronda
Megszépíti a lötty bennem
Meg a nő ringye-rongya
Fejemben tompuló értelem
Valaki ordít: „– Emberek! Tombola!”
S köröttem tombol a tivornya...
Kalóz-ruhában támolygok
Fél szemem bekötve
A másikkal nem látok
Ki-kicsoda-játék ez;
Hangos muzsika – hamis ének
Kavarognak maszkban a hamis „Én”-ek
Mégis kell ez... hisz Farsang van!
Kiszebaba ég a falvakban
S a busóktól a Tél halálra rémül
Haldoklik lassan – latyakot hagyva emlékül
Bál-világban – maskarák között
Állok, s mosolyogva elvegyülök
Rendőrtiszt lép elém, majd egy
Királylány méreget,
S Drakula szól: „– Kiszívom a véredet!”
Egy csirke szembejön velem
„– Ej, mi a kő! Tyúkanyó kend?”
De most az Alkotó halkan szól:
„– Csendesüljetek! Holnap Húshagyókedd...
Azután Hamvazószerda...
...Hagyjatok a lármából jövő Farsangra!”
S mint Szamos-parti kocsmában a legények,
Kihörpintettük az utolsó cseppeket
Véget vetettünk a zenének –
De jelmezben maradunk mindig,
Mi, örök színészek. –
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
