20 Tavaszi csókok
A lélek orvosának öltözött a sugárzó tavasz
Tavaszi csókok
Tegnap még az ég levén nevelkedett a föld,
de ma túlitatott réteken uralkodik a zöld.
A lélek orvosának öltözött a sugárzó tavasz,
megpattanó rügy az, mi mélabúra kacagást akaszt.
Földburkot repesztve születik a virág,
ikertestvéreként vele bújik elő egy színesebb világ.
A természet felébred, madarak füttyét szórja szét,
Édes a szerelem, szerelmesek ölelését lágyan simítja szél.
Megfáradt enyészetté válik minden téli fájdalom,
s helyébe öröm fakad, akár rügyek az álmos ágakon.
A felhők elvonulnak, amikor az égre Nap csimpaszkodik,
színpompás tavaszi derűvel a kedvem is megváltozik.
Gyermekek kacagva bújócskáznak patakpartokon,
sámlira ül a ház előtt egy öreg rokon,
s gyönyörködik szerelmes párok csók váltását nézve,
ahogyan ajkuk találkozása bárányfelhőt varázsol az égre.
|