22 A természet játékai
Elhomályosodott gyöngyökként öntözték a tavaszt,
A természet játékai
Alighogy bimbót sarjadzott a tavaszi szerelem,
Hirtelenül ért véget az éledező érzelem.
Édes pillanatokkal tűzdelt parázsló utat járt,
Vakító rózsaszín felhők habjain messzire szállt.
Fájdalom-öröm játékával a csalfa természet,
Elragadta a bontakozásra vágyó szerelmet.
Nem hagyott egyebet, mint bánatot szúró tüskéket,
Kiábrándult szemekből gördülő bánatcseppeket.
Elhomályosodott gyöngyökként öntözték a tavaszt,
Miért? Kérdezték kétségbeesve várván a választ.
Barázdált útján a kikelet szótlan rohant tovább,
Észre sem véve a szomorú könnycseppek bánatát.
A miértek vigasztaló válasz nélkül maradnak,
A napok halott szerelem nélkül tovább haladnak.
De a csalódás szülte fájdalom nem tart örökké,
Az igazi boldogság a reménykedő szíveké.
|