36 A természet vibrál a lelkiállapotokra
Reménysugarak csillognak Szemedben s a Napban
A természet vibrál a lelkiállapotokra
S tavasszal hozza az illatérzést világodba
Láthatatlan szárnyakon szállnak a hangulatok
Arcodat pirongatják virágszirom-angyalok
Lantokat pengető Erato babusgatja szíved citeráját,
Aphrodité s múzsák lesik lelkednek sóhaját
Szerelemmagot szórnak belső virágoskerted
Puha talajára s lenéz rád Kertészmestered
Áldást szór terményed ősporára, s bódít Hipnosz
Te meg kémleled: a pillanat pátosza mit hoz
Örömmámorba fátyolozott lényed ellágyult
Érzésekkel telten pollenfonalat sző borult
Kívánat börtönébe zárt fájdalmak karjába
S átölel a lágy nesz, hódol neked, ringatózva
Álmaid csónakjában, kórusdalt zúg fa, szellő
Rügyek, fű, madarak trillája… bódító sellő
Elárvult éned zamatos párt kíván magának
Ezen vágy gyöngysora ragyogja be a napokat
Reménysugarak csillognak Szemedben s a Napban
Zajokat hallasz… szólsz kedvesen: halkabban…
Visszatérsz világodba s kalandod, bár rövid volt,
Időutazásnak is beillett volna, s tán a holt,
Rút porszemek ítélete csapódott burkolt
Arcfényedhez, s ablakod függönyébe markolt,
Melyet addig a mámor-érzések őre takart
S szíved, lelked attól szabadulni nem is akart…
Meghódította titkos földrészed
Benépesítette bús szerelmed…
|