Olvadás 

Tél gyermeke én, fáradtan nézem múló világom,

Eltűnik minden, már csak a holnapot várom.

Reményem nincsen, csak utolsó kívánságom:

A halálon túl találjon rám a boldogságom. 

Az udvar sarkában a tölgy ágai alatt,

Ahová a macskák járnak minden éjszaka,

Ott alszok én éber álmot születésem óta.

Hóember vagyok, rólam nem szól soha nóta. 

Ódát írhatnék én is apámhoz, a télhez,

Mégis szólok most inkább a tavaszi léthez.

Mert bár egy évszakot adott nekem a természet,

Halálom megváltás lesz sok-sok apró lénynek. 

Hó alatt rekedt, kicsony bogaraktól

Hallottam mesét költöző madarakról,

Odúba rekedt reszkető állatoktól

Dalokat zöldellő fáik virágzó ágairól. 

Szóltak még magasztos ódák az illatokról,

Méhekről, tűcskökről, szúrós szúnyogokról,

Parkokban andalgó szerelmes párokról,

Ezekre gondolok, ha szenvedek fájdalomtól. 

Add nekem ó kérlek, Mindenható Lélek,

Hogy láthassam szén szemeimmel végre,

Mit hófülem hallott a hófedte télben,

S azután majd tényleg elbúcsúzom végleg. 

Utolsó éjszakámat is itt e kertben töltöm,

Sírnék én ha tudnék, elfog inkább az öröm,

Bánkódhatnék, de lelkemet én nem gyötröm,

Legvégső versem is a tavaszhoz költöm. 

És eljő a reggel, a csodás tavaszi szél,

Megértem én is, amiről mindenki mesélt.

Itt jő egy madár, egy tücsök, egy méh,

Virágok illata balzsamozza orrom hegyét. 

De eljő a vég is, szörnyű haláltusám,

Most már nem bánom, hisz tudom mi vár,

Csak ne a pokolra jussak majd odaát,

Szörnyű lenne ily kevés létért örök olvadás. 

Egy dolgot sajnálok, de rettenetesen:

Ebben a létben nem talált meg engemet

A várva várt, a csodás, igéző szerelem,

De talán egy más világban én is meglelem. 

Jégszívem olvad már, szörnyű a halála,

Könnyek közt folydogál szerte a világba.

Bal szemem pottyan az olvadt-hó tócsába,

Jobb kezem nyúlna - ha tudna - utána. 

Így mondott búcsút, mikor eljött a tavasz első napja

A tél fia, a hóember, aki kíváncsi volt a tavaszra.

Másnapra fonnyadt répaorr, hét szem szén, s egy fémsapka

Búcsúztatta urát s köszönt rá illedelmesen a Tavaszra.