|
54 Emlékszel még?
Öröm nincs már, csak fájdalom, a szívemet fájlalom, Emlékszel még?
Emlékszel még, régi kedvesem?
Emlékszel még, mit jelentettél nekem?
Emlékszel még, mi a szerelem?
Emlékszel még, vagy elfelejtettél engem?
Mert én emlékszem a napra, mikor megismertelek,
Tavasz volt, ma egy éve, minden perce előttem lebeg.
Vidám voltál, virágot szedtél, öröm járta át lelkedet,
Odamentem, segítettem, és egy nárciszból csokor lett.
Most e réten ballagok, te nem vagy itt, én itt vagyok.
Virágok közt sétálok-megállok, épp kettőnkre gondolok.
Öröm nincs már, csak fájdalom, a szívemet fájlalom,
Téged kereslek, téged várlak, de csak magamat áltatom.
Vajon visszajársz-e még régi helyeinkre ritkán,
Viszel-e mást is oda, vagy csak miénk volt e világ?
Találkozunk majd ott új párunkkal négyesben,
Neked már van talán, de nekem is lesz kit elvinnem?
Érzem-e majd megint ugyanezt, vagy te voltál a végső?
Oldjam fel hűségem zálogát, hisz már úgyis végleg késő?
Érdemes-e várnom még rád a jól megszokott helyeken,
Vagy nézzek új virág után a friss tavaszi réteken?
A természet megújulást kínál, nekem is ezt kell tennem,
De emlékszem még sajnos, milyen is volt veled lennem.
S bár hiszem, hogy boldog leszek majd, most nem engedlek,
Emléked idén tavasszal - nosztalgiaként - még itt él bennem.
Mert én még mindig emlékszem.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
