55 Akkor
Álmodoztam, s vártam "csak egyszer rám nevessen"
Akkor...
Tavasz volt, a legszebb mióta élek.
hangok, illatok, éledt a természet.
Benned megláttam, mit nem is kerestem,
Álmodoztam, s vártam "csak egyszer rám nevessen"
Röpködtek a lepkék, ezer apró madár.
Vagy nem, is csak képzeltem? nem emlékszem ma már.
Fejemben laktál, bár nem is tudtál róla.
Szerelemmel telve röpült el sok óra.
Hagytam, hogy sodródjak, s merülj el lelkemben.
Fájdalom se lesz ott, messzire ellebben.
Megragadtam kezed, és szerelmet adtam.
S mit cserébe te adtál, elmondhatatlan...
El sem engedlek már, örömmel vigyázlak.
Nem engedlek át a gonosz világnak.
Karjaimba zárva őrködöm feletted,
Szeretlek szeretni, hát nagyon szeretlek!
|