18 Perzselő nyár
Vakító, csillámló hullámok símogatnak,
Perzselő nyár!
Vakító, csillámló hullámok símogatnak,
És hűsítik felhevűlt, barnuló testemet,
Mélység s a csend nyugalma hívogatnak,
Nyugtatják háborgó, lángoló lelkemet.
Parton barátaival kedvesem s hívogatnak,
Napsugarak barnítják aranyló testüket,
Jeges üditőt csak szívószálon szívogatnak,
Önfeledt pihenés gyógyítja szívüket.
Most robogó tűzoltók szirénái riogatnak,
Félelem bénítja, vidámodó kedvünket,
Perzsel a nyár, óvatlan tüzek pusztítanak,
Távoli sötét füst árnyékolja lelkünket.
Mentőautók vijjogva, sebesen robognak,
Versenyezve halállal, életet mentenek,
Rendőrautók fortissimoi is, még fokoznak,
Feszűltséget s trióként versenyeznek.
Most partot érek lángtengerhűs habokban,
Felémnyúló aranyló kezek segítenek,
S boldogan megpihenek ölelő karokban,
Perzselő nyár elhaló rémületén enyhítenek.
A nyári virágok, mint kedves kis koboldok,
Kellemes, bódító illatfelhőt eregetnek,
Ferromonok érzelmeket végsőkig fokoznak,
S a nyár méltón kedvez a szerelemnek!
|