|
46 Egy nyári nap, a parton
s a napsütés megmozgatott bennünk minden vágyat. Egy nyári nap, a parton
Egy szép nyári nap, álltunk a parton,
Csak Ő és Én, s a mesés alkony.
Már akkor tudtam, egyikünknek sincs kegyelem,
És mindkettőnk szemében felcsillant a szerelem.
Egymásra néztünk, majd bámultuk a fákat,
s a napsütés megmozgatott bennünk minden vágyat.
Kéz a kézben sétáltunk, ketten a part mentén,
S a horizonton megjelent az a bizonyos est-fény.
Hallottam a hangját, mely lágy volt és édes,
Tudtam, értem akármire képes.
Megállított, azt mondta: minden szép Velem,
S ekkor kelt életre az érzéki jelen.
Éjfél körül járt, mikor fülembe súgta: „szeretlek,
Életem minden perce nem mással, Veled lesz”
Majd a zsenge fűre borultunk, s csókban forrtunk össze,
Összeértek ajkaink, a levegő vibrált köztem és közte.
Elaludtunk a szabad, csillagos ég alatt, nem volt más csak a pihenés..
S reggel a madárcsicsergésre való üde ébredés.
Láttuk a Napot, mely égette a földet,
S a minket körül ölelő sok-sok növényi zöldet.
A talajon, egy bokron illatozott a természet adta rózsa,
S ekkor mindkettőnkben jelzett egy bizonyos óra,
Mely figyelmeztetett arra, mennyire szeretjük a másikat,
És hogy mindkettőnk a másiknak mennyi mindent ad.
Megfogadtam neki, szeretni fogom, s figyelek az élet adta rögökre,
mire Ő így felelt: „Én pedig Veled leszek, egy életen át, örökre”
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
