|
65 A hintán
Álmomban minden csodaszép körülöttem, Eltűnődöm: vajon merre keveredtem? A hintán
Hosszú idő után, végre valahára,
Kipillantok immár a vén fahintára.
Ott áll most is,büszkén,rendíthetetlenül,
Diófa árnyékában,némán,egyedül.
Nem lepi már hó, se lehullott falevél,
Ahogy elmúlt az ősz is, úgy múlt el a tél.
Nem nyomja már lelked nehéz idők súlya,
Hát végy egy nagy levegőt,s én itt jövök újra!
Hosszú idő után, végre valahára,
Lepihenek immár a vén fahintára.
Én elnyújtózom,s ő boldogan nyekereg,
Midőn lágyan ringat, én elszenderedek.
Álmomban minden csodaszép körülöttem.
Eltűnődöm: vajon merre keveredtem?
Arcon csókol a nyár,lázban ég homlokom,
Vígan ringat a hinta, s én tovább álmodom.
Most mesés zöld táj hajol lassan orcámba,
Most kedves kis szellő kap bele hajamba-
Játékot űz velem a természet talán?
Boldogan tűröm, és napsütés tűz le rám.
Álmomban madarak dalolnak mellettem:
Cinege, s fülemüle füttye szól énnékem.
Arcon csókol a nyár,lázban ég homlokom,
Vígan ringat a hinta, s én tovább álmodom.
Virágok illatát sodorja szél felém,
Nárciszom gondolatát bár megérteném.
Felsóhajt egy apró méh,táncát merre járja,
Tovaszáll könnyedén virágról virágra.
Álmomban pillangók repkednek felettem:
Szerelmesek kergetőznek önfeledten.
Arcon csókol a nyár,lázban ég homlokom,
Vígan ringat a hinta, s én tovább álmodom.
Valahol egy gyermek csobban nagyot vízbe,
Messze visszhangzik boldog nevetése.
Lám, ettől nekem is mosolyra húz a szám,
Végre most érzem: móka, pihenés vár rám.
Álmomban minden csodaszép körülöttem.
Eljött az idő , felnyitom most szemem.
Ébren jár tekintetem fürgén jobbra-balra,
Ébren voltam végig, s vígan ring a hinta.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
