Otthon, otthon

Végre itt az este, mikor együtt van a család

S közösen hallgatjuk a csend szavát.

Körbeüljük az asztalt, Anyukám szaladgál

Mint mindig, mindenkit kiszolgál.

De ma sem érzi tehernek, hisz gyertya ég mindenhol

A szeretet a szívünkből mindenen áthatol.

Újra itt a legszentebb ünnep, csak egyvalaki hiányzik…

De Ő már fentről néz le ránk, szeretete onnan sugárzik.

Csöppnyi fájdalommal elmormolunk egy imát

Drága Dédi, tudjuk, a Te szemed is mindent lát.

Tekints hát le ránk az Úr oldaláról

Hints ránk békességet Krisztus jóvoltából.

Hisz az Ő születését ünnepli ma felnőtt és gyermek

Neki adunk hálát, hogy értünk emberré lett.

Szent Karácsony napján, mikor megérkezett

S hívei szívébe újból reményt ültetett.

Kisöcsém néz rám, még nem érti a dolgot

Hisz alig múlt két éves, de legalább boldog.

Mosolya szélesen elterül az arcán

Nem érdekli semmi, lelkesen szaladgál.

Én is boldog vagyok, hisz itt mindenkit szeretek

S mert mindenki itt van, még bele is könnyezek.

De fel kell, hogy ébredjek, mindez rég elmúlt már

Szétszéledt a család, mindenki másfelé jár.

De tudom, ma este, karácsony éjjelén

Csöngeni fog a telefon, mert még él a remény.

Így távol egymástól is összeköt minket a szeretet,

S bármerre is járunk, egymáshoz vezet.

Nincs már boldog vacsora, Anyu futkosása …

De helyette itt van a Párom szelíd morgása:

„Kész van a fa, Drágám, a vacsora hogy áll?

Szivem! Mindenki csak Rád vár!”

Most én teszem azt, amit hajdan Anyukám

De tudom, hogy ezért az érzésért, ez nem túl nagy ár.

Szeretetet látok minden szempárban

S újra békesség árad szét a szobában.

Igen, ez nem ugyan az a szoba, és nem az a ház

De ez is egy karácsony, s egy boldog család.

Itt is gyertyák égnek végig az asztalon,

S boldog könnycseppek csorognak az arcokon.

Nem kell, hogy nevet adjak érzésnek, vagy családnak

Tudom, ha olvassák, soraimban magukra találnak.

Nem kívánok egyebet, csak azt, mi nekem jutott

Szeretettel teli, békés, boldog Karácsonyt!!