Gyöngy oldala
Tartalom
köszöntő

//animation11.gportal.hu/portal/animation11/image/1130619773.gif

 
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Írj nekem

 

  

 
kedvenc vers Tőletek

 

 

ytop: Gyöngyvirág

A szél, simán, könnyen halad
A fák között és hirtelen
Bódító illatot szétszórt
Az erdőben, mindenütt.

A környező virágok csodálkoztak:
- Talán eljött vendégségbe
Valami istennő az angyaloktól,
Hogy megrészegítsen?
- Nem, feleli egy hang, önelégülten,
A nap felé fordítva a fejét,
Az a virág, amely virág a virágok között,
Ez a legnagyobb az erdőben és az én vagyok
Mondta az erdei ibolya

Nincs is itt még hozzám hasonló,
Istennő csak én vagyok!
- Jaj, az erdő azt mondja neki:
Rossz és nehéz a szagod.

Te nagy vagy és színes,
De az istennő egy másik virág...
Nézd meg azt a vékonyat,
Azt a gyengéd, elbűvölő szálat.

Csak ül az árnyékban,
a föld felé hajolva,
Fehér, kicsi, kerek könnyek,
Ezüst harangok a szélben és itt mindennek illata.

Ő a virág, ő az istennő,
Először virágzott.
Mennyei illatot hozott nekünk
És gyöngyvirágnak hívják őt.

 
Nézzetek be!

 

Startlap - Startlap added a new photo.

 

 
Zene
 
Aktuális kép

Varázslatos havas táj Romániából!(képek, videó) - MetKép

 
2009. karácsonyi pályázat
2009. karácsonyi pályázat : 34 Gyilkos karácsony

34 Gyilkos karácsony

Karácsony, fenyőillatok


Gyilkos karácsony

 

 

 

 

Karácsony, fenyőillatok                                     Csengőcskéket visz a folyó…

Cukor, díszek, ajándékok                                   Látod, minden hiába már

Égő gyertyák, gömbök a fán                               Marcipán díszek illata

Fehér hópelyhek, csillagok.                                A műanyag fenyők karján…

 

 

Karácsony, kiknek nincs kivel                             A fagyos hó ragyog némán…           

Kiknek csak fenyőága van                                    De tiszta-e a lelketek?

–ők meg még nem is sejtik ámbár–,                      Jaj, nagyobb kínba döntétek
Mégis ők élnek boldogan.                                      Ha jobban csillog testetek!

 

 

Szenteste volt, az utcán is                                        Mert hiába a szép koporsó

Csak egyetlen lelket láttam                                      De benne fekszik a halál…

Meglepődve figyeltem fel                                        Ha szem ragyog, a lét abban

Nála ajándékot vártam.                                             Igazán fájdalmat talál…

 

 

A szívében szeretet volt                                            Ha csak kívülre bámultok

S baktatott a városon át                                                 Megölitek lelketek

Mintha csak meg se hallaná                                        Meglátjátok, elvesztitek

Annak hatalmas zsivaját.                                             Belső békességetek.

 

 

Oh, pedig színeket játszva                                            Karácsony, műanyag mosoly

Villogtak a házak, terek                                                Műfenyő, illatosított….

Díszkarjaikkal csak nyúltak                                          A világ nevében kérem

Feléd cicomás üvegek.                                                  Szálljanak le az angyalok!

 

 

A kéményekből színes füst                                           Karácsony, kiknek nincs kivel

Tarkán gomolygott felfele                                             Kiknek csak fenyőága van

A halált éneklő bábok                                                    –Körülötte hat-hét gyermek–,

Daloltak, kérlek, nézz csak le!                                       Mégis ők élnek boldogan.

 
Dátum-névnap
 
Számláló
Indulás: 2007-07-14
 
Csevegjünk
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
zene video
 
Kedvec vers tőletek

 

 

vali75: Gondolatok hangfoszlánya

Borongós hajnal, indigókék égbolton szunnyadó álom,
Tavasz reménysége időzik a virágzó fákon.
Messze távol feldereng, ébredő Nap fénye,
Festői szépségében pitymallik, ásít éppen.
Tekintetem kalandozik, míg kávémat kortyolom,
Gondolatok hangfoszlánya, zakatolnak monoton.
Erdőt-mezőt bejárva, csobbanó patak,
Fűzfaágak ölelkeznek, amott egy nyuszi szalad.
Méz szőke tincseimen szellő lengedez,
Nap csókolta homlokomon redőt keretez.
Nyugalom szekerét húzza, andalog a lélek,
Valaha gyorsult dallamokat komponált, már nem félek.
Hittel, alázattal, célok sűrűjében lelkesen,
Úttalan utakon bolyongva, elveszve.
Lelkem megsebezte, próbatételnek egyszer vége,
Optimista szemlélettel evezek, létem tengerében.