35Magányos Karácsony
Áldott békesség száll boldog otthonokra
Magányos Karácsony
Áldott békesség száll boldog otthonokra,
hol a szeretet gyertyái égnek lobogva,
s csordultig telnek a szívek, a lelkek,
mert boldogok, akik ma együtt ünnepelnek.
A kórházakban más a Karácsonyeste.
Csend van, de ez nem az áhítat csendje,
itt nem gyúlnak ünnepi fények...
Csak a szíve ver hangosan szegénynek,
ha nyílik az ajtó,- a csodát várja...
Már hete is múlt, hogy itt járt a családja,
s kacagva ölelték az unokák...
De nem remél már. Tudja,- hiába vár.
Csak fényképről néznek rá némán, mosolyogva,
de reszkető vén kezét egyikük sem fogja,
Ó, bár, ha szólnának..., de ajkuk nem mozdul,
s az ezüstös képkeret üvegén túlról
nem látszik az ágyán gubbasztó magány...
- árnyék nő lassan a kórterem falán-
Ősz haja glória kórházi párnán.
Csendesen fekszik, oly egyedül, árván,
mint elhagyott, védtelen gyermek.
Az Angyalok néki ma nem énekelnek.
Karácsony este van. Nézi a fényképet
Szép szelíd szívével átöleli őket
Szemében csillagok- el nem sírt könnyek
Imát mond értük.- Értük, kik ma sem jöttek.
|