A szél, simán, könnyen halad A fák között és hirtelen Bódító illatot szétszórt Az erdőben, mindenütt.
A környező virágok csodálkoztak: - Talán eljött vendégségbe Valami istennő az angyaloktól, Hogy megrészegítsen? - Nem, feleli egy hang, önelégülten, A nap felé fordítva a fejét, Az a virág, amely virág a virágok között, Ez a legnagyobb az erdőben és az én vagyok Mondta az erdei ibolya
Nincs is itt még hozzám hasonló, Istennő csak én vagyok! - Jaj, az erdő azt mondja neki: Rossz és nehéz a szagod.
Te nagy vagy és színes, De az istennő egy másik virág... Nézd meg azt a vékonyat, Azt a gyengéd, elbűvölő szálat.
Csak ül az árnyékban, a föld felé hajolva, Fehér, kicsi, kerek könnyek, Ezüst harangok a szélben és itt mindennek illata.
Ő a virág, ő az istennő, Először virágzott. Mennyei illatot hozott nekünk És gyöngyvirágnak hívják őt.
Ősznek lassacskán véget vet a fagyos tél,
Utcákra hó borul, és a leveleket elfújja a szél.
Ironikus évszakba fordult már a zajos világ,
Mivel ilyenkor meghal az összes fa, fű, virág.
Emberek fejére sapka csúszik, nyakukra sál,
a meleggel az emberek jókedve is messze száll.
Azonban lenne ok a szétáradó, picinyke örömre, Gondoljunk a hóra, ajándékokra, aszeretetre. Ekkor feldíszített fenyőfa kerül a meleg szobákba,
Karácsonyi dallam a kinyitható képeslapokba.
Esténként a család összegyűlik, s melegség árad,
miközben a fagyos csizma a radiátor alatt szárad. Gyakrabban ég fahéjasgyertyaaz apró konyhában, miközben érezhetővé válik abékességa szobában. Szívekbe beleköltözik a kifogyhatatlan szeretet,
Az öröm, melyet már sok ember régóta keresett. Csak egy lesz a jelszó:karácsony,minden áron, és ezzel a szófordulattal a versemet én is bezárom.
AJÁNLOM AZ OLDALT
