|
81 Karácsony remetéja
Gyertya fénye csillog szerte a szobában Karácsony remetéje
Nem várja senki, egyedül él magában.
Kitekint az ablakon a havas tájra.
Karácsony számára nem jelent semmit.
Családja sosem volt, nem vár hát senkit.
Leszáll az este csend borul a vidékre.
Halk muzsika hangja szól csak, valahol messze.
Gyermeki kacagás hallatszik hirtelen.
Az öröm pillanata, mégis megborzong benne.
Egyszer csak kopognak újra és újra.
Nehezen feláll, hogy az ajtót kinyissa.
Szomszédja áll ott mosollyal az arcán.
Kedvesen hívja, menjen hozzájuk át.
Ne töltse az ünnepet keserű magányban.
Legyen inkább velük, egy közös családban.
Ideje megbocsájtani a szeretet ünnepén.
Kitárni lelkünk, mi is van annak rejtekén.
Mogorva arcán érzés nem látszik.
Miért e szívesség? Egyáltalán nem érti.
Sosem volt jó hozzá még soha senki.
Ő sem tett értük még sose semmit.
Egyedül élt mindig is a világban.
Így fog már meghalni, egymagában.
Egész életében csak rosszat tett másoknak.
Mire ez a kedvesség? Biztos csak bántanak.
Bizalmatlan tekintettel nézte tovább a férfit.
Nem hitt benne, hogy valaki jót akarhat neki.
Csak állt meredten, szeme megtelt könnyel.
Belülről egy hang azt mondta: Fogadd el!
Megragadta a bátorító kezet, szívére hallgatva.
Engedett hát a belső hívogató szónak.
Kibújt szürke barlangjából, a napfényre lépve.
Megismerhet egy más világot, színesebb életet.
Hol az ünnepi asztal megterítve várja.
Gyertya fénye csillog szerte a szobában.
Boldogság veszi körbe akármerre jár is.
Békesség és nyugalom telepszik rá máris.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
