83 Karácsonyi várakozás
Karácsony napja van ma, az év legnagyobb ünnepe.
Karácsonyi várakozás
Nagymama ül magányosan a nagy karosszékben.
Öreg szeme az ablakon keresztül sűrűn kitekinget.
Halkan szól a rádió, lágy dallamot penget.
Az asztal már megterítve, mégsem jönnek a vendégek.
Karácsony napja van ma, az év legnagyobb ünnepe.
Mégis a lelke szomorúsággal van tele.
Távol a család, messze minden tagja.
Talán nem is jönnek, egyre csak ezt gondolja.
Nézi a hóesést, mely fehér leplet húzott a tájra.
S elmereng a régi időkön, emlékezve az utolsó nyárra.
Könnyekkel küszködik, idős arcát két kezébe hajtja.
Nehéz lesz a szíve, már a remény sem vigasztalja.
Egyre csak bámul kifelé, hátha megjelennek.
A rég nem látott arcok egyszer végre feltűnnek.
De hiába figyeli a vidéket, kihalt az utca.
Nem jár arra senki, csak egy kóbor macska.
Hamar este van, közeledik az ünnep fénypontja.
A gyertya is lassan csonkig ég, mégsem jő a boldog óra.
Már feladja a várakozást, mikor csengetnek.
Az ajtóban állnak a rég nem látott gyermekek.
Gyermeki karok azonnal körül ölelik.
Csacsogó hangok a szobát betöltik.
Eljött hát mindenki, itt az egész család.
Öreg szívét határtalan boldogság járja át.
Elfeledve minden bajt, együtt vannak végre.
Nem kell neki szebb ajándék mint a mai este.
A békesség fátyla lágyan befedi őket.
S a szeretet varázsa ott lebeg alatta mindörökre.
|