ytop: Gyöngyvirág
A szél, simán, könnyen halad
A fák között és hirtelen
Bódító illatot szétszórt
Az erdőben, mindenütt.
A környező virágok csodálkoztak:
- Talán eljött vendégségbe
Valami istennő az angyaloktól,
Hogy megrészegítsen?
- Nem, feleli egy hang, önelégülten,
A nap felé fordítva a fejét,
Az a virág, amely virág a virágok között,
Ez a legnagyobb az erdőben és az én vagyok
Mondta az erdei ibolya
Nincs is itt még hozzám hasonló,
Istennő csak én vagyok!
- Jaj, az erdő azt mondja neki:
Rossz és nehéz a szagod.
Te nagy vagy és színes,
De az istennő egy másik virág...
Nézd meg azt a vékonyat,
Azt a gyengéd, elbűvölő szálat.
Csak ül az árnyékban,
a föld felé hajolva,
Fehér, kicsi, kerek könnyek,
Ezüst harangok a szélben és itt mindennek illata.
Ő a virág, ő az istennő,
Először virágzott.
Mennyei illatot hozott nekünk
És gyöngyvirágnak hívják őt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
