100 Viasszcseppnyi imádság
A gyertya lángja újra táncol, lobban,
Viaszcseppnyi imádság
A gyertya lángja újra táncol, lobban,
Öregszik az este, immár egyre jobban.
Öregszik a csend is, mélyülnek ráncai,
Ránc-parketten csillannak békesség-láncai,
Megkötik a Rosszat, béklyóban ma minden,
Verset ír, mosolyog, cirógat az Isten.
Hozzá suttog hangom: hangya szól az éghez,
Elfáradt kis tintafolt fölsóhajt a Széphez:
„Adj nekem ma hitet, újraéledt Csoda,
Törd szét ma az időt: nincs örökké, soha;
Törj szét minden szürkét, adja ma a szeretet
Szivárványszínéből néhány kis szeletet.
Karácsonyi gyermek, szívemben gőgicsélsz,
Otthon vagy, tudod már, ma újra hazatérsz.”
|