|
111 Angyalok útja
Édes álomba ringat az este, amint ég ezer gyertya, a karácsony teste.
ANGYALOK ÚTJA
Édes álomba ringat az este,
amint ég ezer gyertya,a karácsony teste.
Csillagszárnyú angyalok szállnak át megannyi ezüstös határon,
s nézik szikra szemükkel,hogy hódít e meseszerű álom.
Lwaik hogyan foglal mindnagyobb tereket,
s hogyan gyúl a lelkekben oyl puszíttó szeretet.
E puszíttó szeretet földeket renget,
s mégis oyl békesség tölti be a csendet.
Siklanak a szélben,mámorors álmokon át,
S hordozzák lelkükben az éltető csodát.
Mosollyal csodálják azon szemeket,
mikbe eme álompor könnykeet ereget,
s e könnyke peregnek jégcsapokká válva,
Oly tiszta gyönyörbe burkolva a tájat.
Szárnyaik alig szállnak íly dermedten,
szívük mégis fürdik az égető melegben.
Sírnak a messzeségben a megcsonkolt fenyvesek,
hisz elragadtak tőlük rengeteg gyermeket.
Sirató daluk válasza örömének,
hisz nincs száma a boldog arcok özönének.
S nincs száma oyl temérdek megnyugodott szívnek az éjben,
a halkan elsuttogott szavaknak a szélben.
Szóval nem kimondhatóak azok az érzések,
hisz ezek örökké a szívben lakozó értékek
Angyalaink messze,vad tájakon járnak,
hordozva hírét ennek a csodának.
Hosszú útjuknak csak akkor vetnek véget,
ha elvitték a csodát mindneki szívének.
S az éj után eljövő rózsás pirkadatban,
csillagszárnyuk levetv én egy felhő lesz a paplan.
Szikraszemük lehunyván kialszik a fény,
de éltetik a csodát az álmok tengerén.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
