122 Új remény
ez az ünnep mindig új reményt ígér
Új remény
Az idő kereke oly gyorsan körbejár,
még itt lengedez a lágy tavasz illata,
s már forrongva fordul őszbe nyár,
majd a sarkon felhangzik a tél szava.
Fagyos trónjára ül, tekintete rideg,
a sötétség leplét rám borítja, eltemet,
csak az otthon melege mentheti meg
az év során meggyötört, elveszett lelkemet.
Mikor az éjszaka sűrű takarója
létem ütött-kopott küszöbéig ér,
hol álmaim ezrei törtek darabokra
ez az ünnep mindig új reményt ígér.
Már-már elmosna a hétköznapok árja,
s felőrölne a szüntelen küzdelem,
de az adventi gyertya kecses lángja
egy angyali üzenetet küld nekem:
Annyi mindenért harcoltam bőszen,
hamis vágyak miatt gyakran eltévedtem,
miközben karnyújtásnyira volt tőlem,
ami a legfontosabb az életben.
Csendes békesség lesz úrrá rajtam
mikor beköszönt a Karácsony este,
érzem meghatódva és zavartan,
hogy szívem újult erővel ver, repesve,
mert itt lehetek együtt, veletek
és körbevesz minket a szeretet.
|