A szél, simán, könnyen halad A fák között és hirtelen Bódító illatot szétszórt Az erdőben, mindenütt.
A környező virágok csodálkoztak: - Talán eljött vendégségbe Valami istennő az angyaloktól, Hogy megrészegítsen? - Nem, feleli egy hang, önelégülten, A nap felé fordítva a fejét, Az a virág, amely virág a virágok között, Ez a legnagyobb az erdőben és az én vagyok Mondta az erdei ibolya
Nincs is itt még hozzám hasonló, Istennő csak én vagyok! - Jaj, az erdő azt mondja neki: Rossz és nehéz a szagod.
Te nagy vagy és színes, De az istennő egy másik virág... Nézd meg azt a vékonyat, Azt a gyengéd, elbűvölő szálat.
Csak ül az árnyékban, a föld felé hajolva, Fehér, kicsi, kerek könnyek, Ezüst harangok a szélben és itt mindennek illata.
Ő a virág, ő az istennő, Először virágzott. Mennyei illatot hozott nekünk És gyöngyvirágnak hívják őt.
Itt a nyár, itt van már,
szívemet átöleli mint a szivárvány.
Délután a rétre megyek ,
és tücskökkel énekelek .
majd szaladok a lágy nyári széllel ,
és táncolok a napsütéssel.
Elfelejtem a tél bús napjait ,
és várom a nyár kalandjait .
Mikor a hold feljő már,
és a nyár csak rám vár,
ha elköszöntek a tél bús napjai,
és intenek a nyár kalandjai ,
Életem felhőtelem egén ám ,
feljön a vidám szivárvány.
AJÁNLOM AZ OLDALT
