A szél, simán, könnyen halad A fák között és hirtelen Bódító illatot szétszórt Az erdőben, mindenütt.
A környező virágok csodálkoztak: - Talán eljött vendégségbe Valami istennő az angyaloktól, Hogy megrészegítsen? - Nem, feleli egy hang, önelégülten, A nap felé fordítva a fejét, Az a virág, amely virág a virágok között, Ez a legnagyobb az erdőben és az én vagyok Mondta az erdei ibolya
Nincs is itt még hozzám hasonló, Istennő csak én vagyok! - Jaj, az erdő azt mondja neki: Rossz és nehéz a szagod.
Te nagy vagy és színes, De az istennő egy másik virág... Nézd meg azt a vékonyat, Azt a gyengéd, elbűvölő szálat.
Csak ül az árnyékban, a föld felé hajolva, Fehér, kicsi, kerek könnyek, Ezüst harangok a szélben és itt mindennek illata.
Ő a virág, ő az istennő, Először virágzott. Mennyei illatot hozott nekünk És gyöngyvirágnak hívják őt.
Puha föld alattam;
Fekszem csak nyugodtan.
Tiszta kék ég felettem;
Nevetek önfeledten.
Átölel a nap meleg sugara,
Végigsiklik bőrömön,
És az édes szellő, szemhéjamra
Küldött finom csóközön.
A nyár az, amit érzek. Itt van.
S már nem csak vágyott álmaimban
Taposom a part kavicsos homokját,
És hallgatom, ahogy a fák mondják:
Végre zöld a levél is, zöld a fű,
És kékben úszik a végtelen ég;
Most minden olyan könnyed, egyszerű:
Nyárban fürdik a szív, s a messzeség.
Köröttem boldognál boldogabb emberek,
Közöttük vidám és eleven gyermekek
Játszanak a vízben kincseket keresve…
De a nap e kincset a felszínre helyezte.
Ott csillog és pattog az arany,
Mely kifizeti számláit a gondnak,
S így én is belevetem magam
Világába a hűsítő haboknak.
Lassan ürül a part, ürülnek a stégek:
Múlik az idő, és fáradnak a népek.
De tudom, mikor este nyugovóra térek:
Ma megújult a test, s megújult a lélek.
Befestette a nap a szürke hétköznapot,
Vidámságot, s kis nyugalmat adott.
És míg testem napsütést és egy újabb napot,
Addig lelkem újra reményt kapott.
Ám nem szabadulunk még most sem.
E kevés ember, ki még itten
Van, lenyugvó napkorongot néz,
Ki ősidők óta megigéz.
Ahogy sugara vízen izzó hidat képez,
És azon ringanak e lágy szikra-kelmék,
Szívünkben lesz mindig megújuló kép ez,
S tudjuk: E nyári nap gyönyörű szép emlék.
AJÁNLOM AZ OLDALT
