050 Szalmakalap
2010.08.29. 15:35
Fűszálak táncolnak lépteim nyomán,
Szalmakalap
Fűszálak táncolnak lépteim nyomán,
ahogy a nyár tengerében izzadtan bandukolok
farkasszemet nézve a fénylő éggel -
- kezemben szalmakalapot szorongatok.
Köröttem a zajongó csend rejtekében
a szellő hátracsapott fejjel magában motyog
valamit turcsi orra alatt, amitől
bágyadtan rebbennek a kitines zarándokok.
Lábam alatt az elfáradt tarló
unottan, roppanva neszez,
elijesztve a bokrok sűrűjében alvó
apró, fürge lábú fürjeket.
Zabolátlan pillangók kergetik magukat
súlyos napraforgó tányérok között,
míg a zabföldek hullámvölgye fölött
a király madara pockok után köröz.
S mint a sas szárnyai között a fesz
távolinak tűnik a délibáb tükrében
tündöklő falu denevérek lakta tornya,
s a rozsdásodó harang rekedt szólója.
Az útszéli lapu leveléből formálom kürtöm,
amivel a messzeségbe üvöltöm a nyarat,
s nem szab gátat a harsogó szónak, ha nekirepül
egy gazdagon terített pókhálónak.
Bátran kiálthatok, hangom elnyelik a
tengernyi gabonaáradatok,
bőröm átveszi a lenge nyári illatot
és ettől lassan halhatatlan vagyok.
A patak szoknyájának ráncán ülve
egy vadkacsa úszik néha alámerülve,
bukdácsolva kiballag a kavicsokon
megpihenni foszlott szalmakalapomon.
|