002 Ünnep
hóba süppedt kis házak, füstölgő kémények
Ünnep
december van, szmog és alattomos sár
utolsó villamosra részeg utas vár
a hídon vén, korhadt hajléktalan
kóró kezét nyújtja minduntalan
a folyó túloldalán kései emberek
dudáló taxis, éhes, kóbor ebek
szétszórt sztaniol papírok mindenütt
hirtelen felsikolt és szíven üt
egy mentőautó őrült szirénája
a főtéren óriásfenyő csillogása
rám törő gyermekkori emlékek
hóba süppedt kis házak, füstölgő kémények
száncsengő, harangszó, mennyből az angyal
fenyő, aranyalma, terített asztal,
jászol körül együtt: én, apám meg anyám
pattog, sziporkázik ezer csillag a fán
lent a völgyben felzúg a harangok hangja
Beborít Karácsony szentséges szép napja. . .
|