006 Hainali fohász
Frissen ropog még alattam a hó.
Hajnali fohász
Frissen ropog még alattam a hó.
Érintetlen, tiszta a fehér takaró.
Nem úgy mint a lelkem, mely gondokkal teli,
Békéjét a napokban sehogyan sem leli.
Így haladok merengve, elgondolkozva.
Hajnali rorátéra halkan harangoznak.
Betérek a templom rácsos kapuján,
Hátha az ima majd menedéket ád.
Félretenni bút, haragot és terhet,
Megnyugvást a szív csak ezúton nyerhet.
Ezért fohászkodom kezem összefonva,
Sok régi rossz tettből tanulságot vonva.
Csillapszik a szívem. Érzem, csendben dobog.
Méreg helyett lelkemen szeretetláng lobog.
Megőrzöm e tüzet, hogy tovább égjen bennem,
Karácsony szent ünnepén örömet szerezzen.
|