012 Éjszakai utazók
Ropogós, frissen hullt havon vágtatnak
Éjszakai utazók
Ropogós, frissen hullt havon vágtatnak
Észak éjének puha csendjében,
Nincsen nyoma a hatszor négy patának
Suhannak a tejútnak fényében.
Zúzmarás szakállú öreg a bakon,
A legrikítóbb piros kabátban,
Rekedten kurjongat, lelkes nagyon
Városi tetők felett szálltában.
Ajándékok tömkelege mögötte
Sálak, zoknik, kockák, macik babák;
Senkinek se legyen rosszkedve,
Zeng halk csengettyűszó, amerre jár.
Átsuhan álmán gyereknek, felnőttnek,
Nem szegi szárnyát a képzeletnek.
|