013 A jó öreg
Siet szakállát simogatva apó,
A jó öreg
Túl a távoli Északi-sarkkörön
Él manói közt két kedves öreg,
Lelkes arcukon felragyog az öröm,
Amikor az év vége közeleg.
Pakolja a szánt sok kis sürgő manó,
Órákon át, színes dobozokkal,
Siet szakállát simogatva apó,
Zúzmarát hoz, jókora kosárral.
Amint felszáll, a szán felröppen és ő
Kosarát kiborítja az égre,
Áthajt rajta, neki ez nem is felhő
Lassan, hosszú szakállát lengetve.
Lent, a földön, a hó hullni kezd,
Amit elfed, tavaszig ne keresd…
|