015 Fehér takaró
Hajnalban a városok csendesek,
Fehér takaró
Hajnalban a városok csendesek,
Órák óta lassul a forgalom,
Súlyos, sötét fellegek gyülekeznek
Zajtalan az alacsony égbolton.
Áldott teherrel megrakva mindegyik,
Lenéznek a csupasz, hideg földre,
Látják, és e látványt nem szenvedhetik,
Itt kell csapot ütniük testükre.
Nyomban megjelenik az első pehely,
Gondosan nézi, hová érkezik,
Ó, és a rögök, mint sok üres kehely
Zavartan, szomjan elnyelik.
Álmos vetésre így lágy paplan borul
Sóhajt a gazda áldón, jámborul.
|