024 Karácsony
A hó fehér leplével beborytotta a határt, vállamon egy hóbagoly
A hó fehér leplével beborította
A határt, vállamon egy hóbagoly
Szőtt sorsot, s mondott imát.
Rekedt hangját adta dalnak,
Utolsót, az égbolt könnyei
Potyogtak, karácsony van.
Négy adventi angyal hozta el
Már üzenetét, elültette emberek
Szívébe a magot, dús, hósárba
Burkolózott emberek azonban
Nem hallják e dalt, fényfenyő
Illat száll az erdőben, színt
Fakasztva, boldog jelenvalóság.
Misztikus fátyol egy Istenarccal
Bölcsőben ring, örök titok, mégis
Áttesző, a könny nyoma pedig
Karácsonyi hópihe rajta. Lángoscsillag
Küldte bölcseket, és szívük pásztorokat,
Hogy a Megváltót lelkükbe írhassák.
Jézus születését ma újra átélni a cél
Emberek eszméiben, advent múltán,
Roráték hamva alatt, s kiáltani: él
A Messiás, s karácsony színe alatt
Megbújik a kemencében, fényt
Hozva a Fényerdő melegébe.
|