|
025 Karácsony fénye
Az ég szárnyaira vetve, milyen is volt a karácsony Fátyollal borította be az ég
A Földet, harmatos szavak
Csengenek, mintha szárnyra
Kelne minden boldogtalan,
Színes fénycsóvák barangolnak
A horizont alatt, s közvetlen utána
Az emberek szívébe lopta be magát
Az Isten, érdes ujjaival megérintve
Meggyötört embereket, kiknek
Minden szava ez: fájok, ám
Van egy nap az ódon kalendáriumban,
Piros betűkkel szedve: Karácsony.
S e szó hallatán megszépül a Föld.
Jézus születésére emlékezve, s ezt
Elfeledve, ajándékoznak emberek,
S a hipermarketek zsíros pénzekkel
Gazdagodnak e szent ünnepen.
Karácsonynak értelme elveszett.
Az emberek ünnepi ruháikban
Olyanok, akár a szaloncukor,
Bájvigyor reszket ajkaikon,
S a fényt nem látják meg.
Betűket vés az Isten szívünkbe,
De mi nem látjuk az Igét, hangokat
Suttog fülünkbe, de mi nem halljuk
Szavát, süket és vak a magyarság.
Ám ki mégis meghallaná a hívó
Szót, s éberen vigyázza azt, annak
Ez az ünnep valódi szeretetet és fényt ad.
Nekem nincs már kívánságom.
Hogy élek, a legnagyobb titok,
S lehajtanám fejemet Jézus jászola
Mellé gondolatban, csak szívnám
Magamba azt a sok szeretetet, s
Ettől megittasodva érezném csak át,
Mily fényes a világ, koldusoknak
Pénzt dobnék, szegényeket megsegíteném,
S ha egy nagy körbe kerülnék, melynek
Kerete szeretettől ég, megváltozna a tér, s
Ez a vers egy ajándék volna, melyet a világnak
Adok, s a fénybirodalomban emlékezem,
Az ég szárnyaira vetve, milyen is volt a karácsony.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
