026 Angyalember
A karácsonyi angyalok advent végeztén
Fényruhát ölt sudáran az ég,
Mikor nászra kél a földdel,
S zubog a szó a forrásból,
Mint a borravaló, esik a fok,
Fátyol borítja be a küszöböt,
A határ két oldalán nem áll
Egy lélek sem, búg a csiga
Oldalán a lét, mikor dobbant
Egyet a megfáradt szív, nincs
Meg a kormány, mi a létet
Vezérli, vad hóviharban
Támaszt nem nyújt semmi.
Egy angyalember hagy
Nyomokat a földön, s én
Lefényképezem árnyékukat,
Hol a nyomnak nyoma látható,
S a fényköldökzsinóron keresztül
Villan egy új világ, hol síkba
Fordulnak át a háromdimenziós
Valóságok, térbe átvezető
Időbeliség képes csak a testvériséget
Működtetni, s Lemuriából jöttem
Én, fényből szőtt köpönyeget veszek,
S a fény teljesen láthatatlanná
Teszi így az embert, és életét egyaránt.
Fényt hozni küldetésem, színeset,
Mindent gyógyítót, tanítót, mert
Eljön az az idő, mikor öngyógyítók
Lehetnek az emberek, de még sok
Nap következik a napok után, az ég
Gömbgubóba zárja szárnyas szózatát,
S kristályokként ragyognak a soha
El nem múló Igék, míg suttognak
A karácsonyi angyalok advent végeztén.
|