028 Karácsonyfán
Kiviláglik a világ világossága.
Gallyakat fon álmunkra az éj,
Díszek helyén a semmi kiviláglik.
Kicsi a fa, akkora, mint egy virág,
Csenget az idő, hullik az aranyeső ránk.
Csendbe borul az éjszaka.
Egy gyertyaláng verdesi a lelkeket.
Dobbantás.
S a karácsonyfa vízszintesbe hajlik.
Egy marékba öröm, boldogság belefér,
Aranydió, csúcsdísz megváltásban lakozik.
Sikoly.
Az élet rengett bele.
Nehéz terhét cipeli az ember, magát.
Emberek lógnak a fákon.
Gombnyomás.
Rögvest egy másik kép ébred fel.
Jönnek az emberek, szakad a lét,
S egyetlen emberként zúzza szét
A beszéd egészét a nép.
Lassú víz partot mos.
Nincs megállás.
Rohamosztag látszik belső szemmel.
Dörrenés.
S vér folyik a szemem helyén.
Lakájos tér szögletes nyomán
Elvágyik, s nem menekül.
Karácsonyfán egy izzósor.
Kiviláglik a világ világossága.
Csodák.
Egy ember egyedül ballag.
|