038 Karácsony egyedül
Nem várom a karácsonyt a szálló hópihét, a fa zöldjét
Karácsony egyedül
Nem várom a karácsonyt
a szálló hópihét, a fa zöldjét
az ünnep melegét
első karácsonyom lesz egyedül
így az öröm elkerül
nem az ajándék, nem is a fa
nem az étkek hada, nem az érzet
aminek hiánya fáj
nem lesz mellettem a családom
nem látom arcukon az örömöt
a gyerekek elégedett kiáltásait
megszűnt a várakozás öröme is
mézeskalács se kerül a fára
így se a gyerek, se a cica nem tudja lecsenni
lelkem száll csupán
egy, ami maradt Nekem
ajándékot időben a fa alá beteszem
s könnyes búcsúval távozom
az adott nap adtán behunyom a szemem
s látom és érzem talán
miképp a kezek a csomagolást nyesik
a csókok és ölelések halk sóhaját
érezlek mindannyitokat, s a szívetek szavát
a távolság elválaszt ugyan
de a szeretett mindenhol utat talál
|