Karácsonyi ima

Csontvázzá dermedt télvilág

 könnycseppjei a jégen,

idebenn félszeg félhomály,

a fenyő halk békességben.

Mázsás súlyok a szívemen,

pedig ma örülni kéne,

mindenkit magasba emel

ez a karácsonyi béke.

Sülő kalács és fenyőgyanta

illata kószál a szobán,

betölti minden ízemet

ez az ünneppel telt magány.

Mennyei szépség, bűvölet,

örök végek és kezdetek,

lelkemen átégető hitek,

ma kellene, hogy értsetek!

Fénycsillagok csilingelnek,

idézik örömeink korát,

csendesen lelkünkhöz simulnak

a boldog gyermekkori csodák.

Halkan zengve cseng-bong, ring, zsong

a szikracsillagok tánca,

halk nyugalmat áraszt széjjel

a szentséges est varázsa.

                                                                      Ég és föld együtt ünnepel,

 szent és áldott ez a béke,

  a fényeken isteni kezek

érnek a végtelenségre.

  Szép érzés és jóakarat dobog a szívben,

míg egymáshoz ér a lenn, s a fenn,

imámat nem zavarja semmi,

elmélyült, beszédes most e csend.

Hazám gondja megrohan most,

eszembe jutnak a néma éhezők,

a bűnbakok, a hajléktalanok,

ez az egyszer oly ígéretes rög.

Hol csak a szónokok változtak,

s a szónoklatok, magyarázatok,

de megmaradtak a gyengeségek,

az okok, az okozatok,

és nőttek a különbségek,

 míg kicserélődtek a kiváltságosok.

…………………………………..

Keveredik bennem a keserűség,

a hit, az ígéretbe vetett remény,

 vagyok megint a régi kisgyerek,

ki várja a kis Jézus eljövetelét.

  Letérdelve, buzgón imádkozom, 

hogy legyen végre a világon béke,

s jusson minden lakójának legalább kenyérre.

Szülessen újra a jóság,

 fényesüljön újjá az érték,

legyen jobb, vígabb az élet,

  megfakult már a régi mérték!

Adj Uram emberednek vigaszt,

ne legyen sorsa reménytelen,

 adj neki hitet mélyet és igazt,

hogy itt, e földi élete jobb legyen!

Hogy végre e kis hazánk otthon is legyen,

ne légy csak fantom, mint az oltárképeken!

Keserű a szánk, az ember magába rogy le folyvást,

 ha nem találja a kiutat, a megoldást.

Mondd mit ér, ha az élete gond és kín,

hogyha nincs ír, mi könnyítene sebein?

                                                              Mutasd meg hatalmad szent erejét,

hisz olyan sokat szenvedett e nép!

Ráférne végre béke, szeretet,

régóta érzi úgy, hogy semmi sem lehet!

Adj neki üdvöt, simogatást, szeretetet,

 hisz arra születtünk mindnyájan, hogy szeressenek.

Az igéből, ígéretből végre valóság legyen,

jutott neki elég bú, baj, és gyötrelem.

Hozzád száll imám, kérlek, hallgasd meg,

értünk emberré lett Istenem!

                                                  Segítsd meg édes, kicsi a hazánk,

 legyen végre boldog benne s határain túl is,

minden gyermeked!