|
058 Karácsonyi emlék
Ez az este nem úgy jött, mint máskor, az ablakon át lassan beszivárgott a karácsony, Karácsonyi emlék
Ez az este nem úgy jött, mint máskor,
az ablakon át lassan, beszivárgott a karácsony,
a kihalt utcákon csak a szél kóborolt,
s a távolban egy magányos eb csaholt.
Mindenki benn, a szoba simogató melegében,
összegyűlt a fenyő körül, akár egy régi képen,
mikor mint gyermek álmodtam, s hittem a mesékben,
és kerestem a csodát, gyertyák halvány fényében.
Lestem a fagyos ablakon át azt a fénylő csillagot,
miről hittem, benne régen angyalka lakott,
s ilyenkor gyémánt szárnyakon leszáll a Földre,
áldást hozva gyermekre, felnőttre.
De soha nem láttam, csak éreztem szívembe,
mintha itt járna, s éjjel az ágyamra ülne,
betakarna selymes, aranyhajával,
elringatna tisztán csengő dalával.
Álmomba felvinne magához az égbe,
felültetne kocsisnak a Göncölszekérre,
a Hold kertjében szállnék illatos virágra,
felébrednék anyám ringató karjában.
Mert ő volt az az angyal, ki értem jött a Földre,
ott ragyogott a csillag, mosolygós szemébe,
karácsony volt akkor azon a képen,
mikor, nem volt bánat, szeretett volt éppen.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
