Karácsony a szeretet ünnepe

Havazik. Eljött hát a december,

És közeleg a karácsony ünnepe.

Míg én üres szívvel járom az utcákat,

Úgysem szeretem a karácsonyfákat.

Elvégre mit is jelent a karácsony?

Nekem semmit, mivel most is csak két dolgot látok;

Ajándékok halmaza a fa alatt,

Hangos, üvöltöző, fájdalmasan mérgező szavak,

Melyek töretlenül vágnak vissza egymásnak,

A kivilágított karácsonyfa alatt.

Újra kérdezem ez hát a karácsony?

Amit minden évben itt látok?

Már nem megy. Nem bírom elviselni,

Ahogyan egymást marják, ölik, a drága a szüleim.

Fogom a kabátom, és elszaladok,

Még végül egy templomban leroskadok.

Itt béke van. Csend.

Még senki sincs idebent.

Furcsán üres a templom,

Nincsenek se képek, se szobrok.

Hamarosan érkeznek a hívek,

Egymásnak boldogan köszöngetnek.

Nem értem a vidámság okát,

De csendben várom a folytatást.

Kissé megráznak a szavak,

Melyek Jézussal kapcsolatosak.

Sosem értettem mit jelentett ő az emberiségnek,

És mit jelentett a Golgotai kereszt.

Megbocsátás és szeretet…

Talán valóban ez lenne az ünnep lényege.

Otthon én ezt sosem láttam,

Vajon tényleg létezhet ez a világban?

Töprengve elindulok előre,

Azt se nézem, merre megyek,

Még végül hangos kiáltozás, üti meg a fülemet.

- Nem látták a kislányomat? Erre ment?

Feltekintek, és meglátom a szüleimet.

Fura módon, fogják egymás kezét.

Hirtelen felnéznek, az arcukra íródik a remény.

- Hát itt vagy Anna! Végre, csak hogy megvagy!

Hogyan képzeled, hogy csak így szaladsz?

Felnézek rájuk, de nem tudok beszélni,

Nem szeretném a mosolyukat letörölni.

A szavak helyett a könnyeim beszélnek,

Mire lehajolnak hozzám, és gyengéden átölelnek.

- Semmi baj kincsem, minden rendben.

Ne haragudj, hogy nem vettük észre,

Mekkora fájdalmat okozunk neked.

Többé nem fordul elő, megígérem.

Megpróbálunk mindent nyugodtan megbeszélni,

És nem üvöltve egymást sértegetni.

Bizonygatja anya, de nem tudom, mit higgyek,

Bizonytalanságomat látva, átölnek.

Újra biztonságban érzem magam,

Miközben a hóesés közepette elindulunk, haza.

Béke van. Fura csend.

Végül apa és anya énekelni kezd.

A karácsonyfa kivilágítva pislog ránk,

Pár ajándék hever a fa lábánál.

Mosolyogva nézem a szüleimet,

Még végül én is rázendítek.

Körbe álljuk a fát, és boldogan énekelünk,

Sosem volt még ilyen ünnepben részünk.

Játszottunk, nevettünk, bohóckodtunk,

Meghallgattuk egymást, megbocsátottunk.

Azóta szeretem a karácsonyt, és várom az ünnepet.

Talán már azt is tudom, hogy igazából mit jelent…