070 Sorstársak
Gyere csak ide, szeretlek
Sorstársak
Gyere csak ide, szeretlek
Kinyújtott tenyeredből eszek
Ne félj, hisz én se félek
Örülök annak, hogy valahogy élek…
Ma is hűvös van itt nagyon
A tökmaggal teleköpött buszpályaudvaron
De még mindig jobb ez a hét maga
Mint a múlt heti sok fagyos éjszaka
Látom a szemeden, mely olyan meleg
Te jobb vagy, mint a sietős emberek
Odamegyek hozzád, behúzom nyakam
Pedig hidd el, silányul érzem magam
Egy kis simogatás, az is elég
Ha valaki hátamra teszi fáradt kezét
Egy-két falatot is tán remélhetek tőled
És hogy elriasztod a féktelen üldözőket
Mert van belőlük bőven
Ó, észveszejtő indulat!
Alig tudok elrejtőzni
A huzatos híd alatt
Fogaim kitörték, lábam széttaposták
Annyiba se néznek, mint egy kóbor macskát
De úgy látom rajtad, te jó ember vagy
Szemedben nem lángol a vad indulat
Sorstársak vagyunk, s ez szomorúbb neked
Mert nekem kutya, neked ember a neved…
|