004 Tavaszi napsütés
Gyere ki a zöldbe, májusnak csókja vár!
Tavaszi napsütés
Sétára indulok, veszem a kalapom,
Árnyékom fényekkel játszik a falakon.
Útmenti tócsában tavaszi Nap ragyog,
Csillognak-villognak ásító ablakok.
Zsibongó gyermekhad épp sárkányt ereget,
Akinek nem jutott, vet cigánykereket.
Tóparti fűz lombja baldachin, kelmezöld,
Sarjadó sáslevél gólyára nyelvet ölt.
Mint huncut zsibárus a drága portékát,
Zsombékok tövébe rejtette a békát.
Porontya hűs tóban talál most örömet,
Víz csobban, s hullámzik gyűrűző köröket.
Partján a homok már oly langyos, porhanyó,
Ezüstös hálót sző keresztes pókanyó.
Aranypénzét szórja az áldott napsugár,
Gyere ki a zöldbe, májusnak csókja vár!
|