|
012 Sziromnyitogató
Sok-sok bimbó nyílik most már,Tavasz után jön majd a nyár,
Sziromnyitogató
Száraz kóró volt az ősszel,
Nem biztatott sok reménnyel,
Szomorítón, barnulva állt,
Mint ki csak a fejszére várt.
Megsajnáltam, nem vágtam ki,
Szép szavakat mondtam neki:
Meglásd, biz’ jövő tavaszra
Nem is ismersz majd magadra!
Idén, ahogy enyhült az idő,
Mit tehet a kertészkedő?
Megy a megkímélt virághoz
Hozzáfogni a csodához.
Elhalt ágait levágtam,
Körbe a gazt kihúzgáltam,
És vártunk a kikeletre,
Meleg napra, langy esőre.
Nem kellett sokáig várnom,
Életre kelt a virágom.
Megjelentek kis zöld ujjak,
A fény felé nőttek, nyúltak.
Száraz kóró bokorrá vált,
Bimbót hozott mindegyik ág.
Szemmel is láthatón nőttek,
Minden nappal egyre teltek.
Reggel-este őket lestem,
Éji hidegtől féltettem,
Ám a növény nagyon óvta,
Nem fagyhatott el bimbója.
Lassacskán fesleni kezdtek,
Kivirultak rózsaszínek,
Köztük élénksárga bibék,
Körül dongják a méhecskék.
Sok-sok bimbó nyílik most már,
Tavasz után jön majd a nyár,
De gond nekem nem gomolyog,
Rám bazsarózsa mosolyog!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
