027 Április vége (2010)
Kertemben bármerre felé nézek, tulipán-erdő bólogat felém.
ÁPRILIS VÉGE (2010)
Kertemben bármerre felé nézek,
tulipán-erdő bólogat felém.
Minden napszakban, más-más alakban.
Reggel csúcsos bimbókká simulva,
délben tárulkozva napsugárnak,
este záródva, fázva,álmosan.
Esőben, csepp csillog a csúcsokon.
Szélben, szálldos a sok színes szirom.
Hajladozik megannyi büszke szál.
Gyönyörűsége megejt, rám talál,
a boldogság kék horizont alatt.
Az isten adta szépség simogat!
Nem tudok betelni látásával,
elakad szó, botorkál gondolat.
Megköszönöm Neked én Istenem,
hogy mindezt láthatom, megélhetem.
|