028 Tavasz köszöntés (2011)
Köszönöm, hogy a Földön, itt vagyok!
TAVASZ KÖSZÖNTÉS (2011)
A jácint, fejét lehajtva, tavaszt álmodik!
Tulipán, primula szirmait vízszintesre
tárva, szemérmetlenül napozik.
Az ibolya, levélárnyékba bújva,
szégyellősen kékben tárulkozik,
Tavaszt köszöntenek, mind színes, új ruhában.
Én nézem őket, gyönyörködöm.
Mily élet-igenlés a rögökön!
Mennyi kacérság, mennyi öröm
sugárzik körém! Élem, köszönöm!
Köszönöm, hogy a Földön, itt vagyok!
Hogy ennyi csodát megélhetek, láthatok.
Hogy nem ammónia-felhőben tengetem
e kapott lét időt, az életem.
Lehetnék lény, a marsi sziken,
vagy bármelyik más égitesten.
Más Nap, más sugarai alatt,
hol nem élhetnék meg ilyen Tavaszt!
|